Vágyak lapunk
Megány vágyak szerelem
MEGTALÁLT BOLDOGSÁG
1. rész
1993 decemberét mutatta a naptár. A kisváros éttermében a délutáni órák csendesen teltek, csak néhány betévedt vendég fogyasztotta kései ebédjét. András volt ennek az étteremnek a tulajdonosa. 1972-ben kezdett el itt dolgozni, mint üzletvezető helyettes. Iskolái elvégzése után ide helyezték. Itt is maradt. Jó tanítómestere volt Tóni bácsi személyében. Tóni bácsi volt akkoriban a főnök. Az ő munkálkodása során az étterem felvirágzott és a kisváros elitjének találkozóhelyévé vált. Aztán Tóni bácsit 1975-ben nyugdíjazták és Andrást bízták meg az étterem vezetésével.
1992-ben privatizálták az éttermet, és András, a szülei által ráhagyott örökségből megvette. Így ő lett a tulajdonos.
Munkatársai szerették a halk szavú főnököt. András mindenkitől „csak” kért, soha nem emelte fel a hangját. Amikor a kisvárosba helyezték, kapott egy szolgálati garzonlakást. Később megvette ezt a kis lakást magának. Egyedül élt, pont megfelelt igényeinek az 50 négyzetméteres másfél szobás lakás. Az eltelt évek során otthonosan berendezte. Sokat nem tartózkodott otthon. Munkáját nagyon szerette. Az étteremben töltötte élete nagyobbik részét.
* * *
December 23-a volt. Estére minden hely előre le volt foglalva. András még egy utolsó „szemlét” tartott, a konyhában. A főszakáccsal megbeszélte az ünnepek utáni rendeléseket. A főpincérrel is tartott egy rövid megbeszélést. Miután ezeken túlvolt irodájába ment. Titkárnője jelezte, hogy helyettese már vár rá.
Szobájába lépve helyettese, Zoltán mosolyogva köszöntötte.
– Szervusz. Hivattál, főnököm és én itt vagyok
– Szervusz Zolikám
Jó évet zártak. Zoltán tudta, hogy azért hivatják, hogy a főnök megbeszélje vele az év végi jutalmakat.
– Foglalj helyet – mondta András és az asztala előtti székre mutatott.
Zoltán leült és elővette mappájából a dolgozók névsorát. Szó nélkül főnöke elé tette a papírt. András végigsiklott a Zoltán által már előre beírt jutalmak összege felett.
Sok változtatásra nem igazán volt szükség. András megbízott helyettese ítéletében. Egy két névnél változtatott csak. Ott is inkább felfelé.
Miután ezen túlvoltak és összesítették a végösszeget, András a páncélszekrényhez ment, beállította a kódot. A szekrény kinyílt. András leszámolta a pénzt helyettese elé.
– Borítékoljátok a jegyzék alapján és éjjel, miután bezártunk, személyesen szeretném mindenkinek átadni, egy pohár pezsgő kíséretében.
– Természetes, főnök, – válaszolta Zoltán – és elhagyta a szobát.
András bezárta a páncélszekrényt és leült. Pillantása az asztalon álló fotóra tévedt. A fekete-fehér fotóról egy fiatal lány kedves arca mosolygott vissza.
Akik nem ismerték Andrást, mindig megkérdezték, hogy a lányát ábrázolja-e a kép? Mindig szabadkoznia kellett, hogy nem, csak egy régi emlék. Hiszen nem volt nős. Élte a magányos férfiak néha unalmas, néha izgalmas életét.
Akik ismerték, azok pontosan tudták, hogy a főnök fiatalkori szerelme Viki látható a képen, akit alig hogy megtalált, el is vesztett. Azt már csak kevesen tudták, hogy ez milyen mély nyomot hagyott a férfi életében.
* * *
Az étterem nem volt túl nagy. Különálló kétszintes épületben állt. A földszinten maga az étterem volt. Az emeleten az irodák. Általában az asztalok 6 fő elhelyezésére adtak lehetőséget. Nyolc ilyen asztal állt a vendégek rendelkezésére. Ezen kívül volt egy különterem, ahol értekezleteket, tárgyalásokat vagy nagyobb társaságok részére rendezvényeket lehetett tartani.
Ez a különterem, most zárva volt.
Este hat óra körül kezdtek érkezni a vendégek. Sok visszajáró is volt közöttük. A főpincér mindenkit kedvesen fogadott és az asztalukhoz vezette a vendégeket. Ünnepek előtt mindig televolt az étterem. Hetekkel előre asztalt kellett foglalnia annak aki ilyenkor be akart jutni egy kellemes vacsorára. Voltak baráti társaságok, családok, akik itt vacsoráztak a karácsonyi ünnepek előtt.
András a hétköznapokon általában este hat körül hazament, nem maradt bent. Nem is volt erre szükség, hiszen helyettese és alkalmazottai pontosan tudták a dolgukat és soha semmilyen panasz nem volt munkájukra.
Ma viszont más volt a program.
Hat óra előtt néhány perccel, titkárnője beszólt Andrásnak, hogy indulniuk kéne.
– Mehetünk Évikém, válaszolt András.
Elindultak a különterem felé, ahol azok a dolgozók vártak rájuk, akik az adminisztratív részen dolgoztak, munkaidejük már lejárt, de karácsony előtt a főnök egy baráti vacsora keretében köszönte meg nekik egész éves munkájukat és adta át jutalmukat.
Az éttermen áthaladva Andrásnak feltűnt, hogy az egyik asztalnál még nincsenek vendégek. Ott virított még a „Foglalt” táblácska. Szíve hevesebben kezdett verni. Furcsa érzése támadt. Nem tudta, nem is értette miért. Talán mert ilyenkorra már tele volt máskor az étterem? De gyorsan elhessegette ezeket az érzéseket. Mélyeket kezdett lélegezni, hogy elnyomja heves szívdobogását. Vidámnak kell lennie, hiszen a kollégák ezt várják tőle.
A különterembe már mosolyogva lépett be. Kezet fogott mindenkivel, aztán leült az asztalfőre, mint már annyiszor az ilyen ünnepi alkalmakkor.
Helyettese elé tette a borítékokat.
András felállt és sorban egyenként átadta a jutalmakat, mindhez fűzve néhány kedves szót.
Miután a „ceremónia” végére ért – és ez gyorsan megtörtént, hiszen mindössze hat emberről volt szó –, mindenkinek jó étvágyat kívánt. Két pincér villámgyorsan behozta a tálakat amiről mindenki kiválaszthatta a neki legjobban ízlő falatokat.
Fél nyolc körül, mindenki végzett a vacsorával. András egy pohár pezsgővel kívánt mindenkinek kellemes ünnepeket és ezzel egyúttal asztalt is bontott. Alkalmazottai szedelődzködni kezdtek és elhagyták a különtermet. András is az irodája felé indult.
A pincérek rendbetették a különtermet és megterítették a 4 asztalt, hogy fogadni tudják a 8 óra után ideérkező társaságot.
A különteremből kilépve András látta, hogy az az asztal még mindig üres. Furcsa érzése ismét visszatért és nem hagyta nyugodni...
(folyt. köv.)
2. rész
A titkárságon Évike és Zoltán fogadta. Évike már kabátban volt. Éppen indulni készült. Egy kellemes ünnepeket puszival András útra is bocsátotta titkárnőjét.
Miután a lány elment, Zoltánt a szobájába hívta.
– Köszönöm Zolikám az egész éves munkádat – mondta András és egy vastagon bélelt borítékot nyújtott át helyettesének.
Zoltán boldog mosollyal szorította meg főnöke, feléje nyújtott kezét.
– Nyugodtan menj ma haza, én úgyis maradok. De még egy dolog! Érdeklődd már meg nekem, ki foglalta le azt az asztalt, amelyiknél még az előbb senki nem ült!
– Természetesen, főnök – válaszolt Zoltán és már ki is viharzott a szobából.
Zakóját levette és a főnöki szék karfájára helyezte. Azután leült a kis dohányzóasztal mellet elhelyezett fotelok egyikébe és rágyújtott. Az járt a fejében, hogy megint eltelt egy év. Hamarosan 44 éves lesz. És mit ért el az életben? Van egy kellemes, hangulatos, jó étterme. De ezen kívül? Családja nincs. Hiszen amikor fiatalkori szerelme, Viki eltűnt, nem kereste máshol a boldogságot. Várt, hátha életjelt ad magáról. Az évek meg csak teltek. De Viki nem jelentkezett. És megint itt van a szeretett lány névnapja. Ilyenkor András kicsit mindig elszomorodott.
Hogy alakult volna az élete, ha akkor 1970 nyarán Viki nem tűnik el?
Borongós gondolataiból Zoltán szavai riasztották fel. Érdekes arckifejezéssel nézhetett helyettesére, mert az meg is kérdezte:
– Jól vagy, főnököm?
– Jól, persze, hogy jól, csak kicsit elméláztam, – mosolygott rá helyettesére.
Zoltán pontosan tudta, hogy merre járnak főnöke gondolatai
– Megtudtam, Szabó Vilmosné foglalta le azt az asztal. Telefonáltak, hogy késni fognak, de igényt tartanak a helyre.
– Köszönöm, Zolikám. Nyugodtan menj haza. Kellemes ünnepeket Neked és kedves családodnak is.
– Mindent köszönök, főnököm, Neked is kellemes ünnepeket – köszönt el Zoltán.
Helyettese távozásakor a nyitott ajtón át az étteremből halk zsongás hangjai jutottak el András füléhez.
De az ajtó becsukódott és ismét egyedül maradt gondolataival.
Nem szerette a karácsonyt. Egyedül volt és bár sok barátja hívta, hogy töltse velük az ünnepeket, nem akarta elrontani mások ünnepét. Így általában otthon, egyedül „ünnepelt”. Ilyenkor kibontott magának egy üveg jófajta vörösbort, kezébe vette éppen aktuális könyvét és olvasgatott. Az éjféli misére azért mindig elment. Nem volt nagy istenhívő, de mindig abban reménykedett, hogy az égiek egyszer az ő imáját is meghallgatják és visszaadják neki szeretett Viktóriáját. Az évek múlásával a remény egyre halványabb lett, de a misére azért csak elment.
Legalább addig sem volt egyedül...
* * *
Viki és András megismerkedése még 1968 nyarán történt. András egy jó hírű budai gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel és felvették a Vendéglátóipari Főiskolára.
Szülei, az akkor 18 éves Andrásnak azt mondták: Töltse a nyarat egy vidéki városban édesanyja testvérénél. Pihenjen, élvezze egy kicsit az életet, mert ősztől ott a főiskola, lesz mit tanulnia. András nem is bánta, hogy kicsit „kiszabadul” a szülői házból. Örömmel készült az utazásra.
Úgy gondolta, kellemesen eltölti a nyarat, unokatestvéreivel, Évával és Erikával. Eljárnak strandra, esetleg moziba, vagy a környékre kirándulni. Éva egy ével idősebb volt Andrásnál. Erika pedig a nyáron töltötte be a tizenhatodik életévét.
Akkor még nem is gondolta, nem is gondolhatta, hogy valaki lesz még ott unokatestvérein kívül.
Amikor a vonat kigördült a Keleti pályaudvarról, András kényelmesen elhelyezkedett a majdnem üres kocsiban, könyvet vett a kezébe és addig olvasott, amíg a vonat be nem futott a a városka pályaudvarára.
A pályaudvaron Erika várta. András nem tudta, hogy Éva nincs is otthon, hiszen Rómába ment egy hónapra. Valamilyen pályázaton nyerte az utazást. De Erika így sem volt egyedül.
Mikor András leszállt a vonatról, Erika a nyakába ugrott és két nagy puszival üdvözölte régen látott unokatestvérét. Aztán bemutatta új barátnőjét, Viktóriát.
– Viki, az új barátnőm, Éva helyett hoztam magammal – mondta Erika vidáman.
– Bercsényi Viktória vagyok – nyújtotta a kezét a kislány magabiztosan.
– Zemplényi András – dadogta zavartan a fiú.
Viktória szintén nyaralni jött a városkába, édesanyja testvéréhez. Mint utóbb kiderült 16 éves és épp a harmadik gimnázium előtt áll.
András csak nézte a kislányt. Nem tudott betelni a látvánnyal. Gyönyörű koromfekete haj, meleg barna szemek, kedves mindig mosolygós arc. A kislányból áradt a vidámság és a kedvesség.
András járt már lányokkal, de egyikbe sem volt szerelmes. Viki valahogy egészen más volt.
Hazamentek Erikáékhoz és a nagy családi örömködés után a városka strandján kötöttek ki.
A délutánt együtt töltötték. Erika állandóan úszott volna. Hagyták, menjen csak. Viki és András inkább beszélgettek. András számára már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kislány szellemileg sokkal érettebb a koránál.
Erika, Viki és András az egész nyarat hármasban töltötték. Kirándultak, néha esténként moziba mentek. A strandon már törzsvendégnek számítottak.
András minden nap nagyon várta a reggelt, hogy a kislány megérkezzen, hogy együtt lehessenek. Erikának – András unokatestvérének – fel is tűnt a fiú csillogó szeme, amint reggelente Viki belépett.
– Tán csak nem szerelmes lettél? – kérdezte egy reggel évődve Andrást Erika.
– Még az is meglehet – válaszolta András és sejtelmes mosoly jelent meg szája szögletében.
– Jaj bratyó, látszik rajtad! Csak rád kell nézni! Fülig beleszerettél Vikibe! – nevetett Erika és egy díszpárnát Andráshoz vágott.
Ádáz párnacsatába kezdtek és csak Viki belépésekor hagyták abba.
Igen, szerelmes volt. Életében először. Érezte, tudta, hogy ez az. Szerelem. És azt is tudta, hogy más lány nem kell neki, soha az életben. Vagy Viki, vagy senki más!
3. rész
Viki szárára sem volt közömbös András. Jól érezte magát a fiú társaságában. Tetszett neki a fiú. Rövid élete alatt még nem tapasztalta meg, milyen is az, amikor vonzódik valakihez, akivel jól érzi magát. De ez a nyár ezt az érzést is meghozta Viki számára. 16 éves volt és egy 18 éves fiú – már majdnem felnőtt – udvarolt neki. Boldog volt. Csak akkor szomorodott el egy kicsit, amikor belegondolt, hogy: ennek nemsokára vége lesz. Hiszen András augusztus 15-én hazautazik Budapestre. Ő még marad pár napig, de aztán számára is eljön a hazautazás ideje. Hiszen szeptemberben kezdődik a gimi. Csak az volt a kérdéses, hogy András akar-e majd otthon – Budapesten – is találkozni vele. Vagy csak egy futó nyári ismeretség volt a fiú számára?
Erről ez idáig még nem esett szó közöttük. Viki nem merte szóba hozni eddig, és Andrásnak sem nagyon akaródzott erről beszélnie. Mindketten úgy gondolták, jól érzik magukat a másik társaságában. Minek firtatni, hogy mi lesz azután, ha vége a nyárnak? Majd kialakul. Bár nyilvánvaló volt, hogy ez nem csak egy egyszerű „nyári” ismeretség. Ismeretségük elején egy gyors puszival üdvözölték egymást. Másfél hónap elteltével ez kissé bensőségesebbé vált. Egy „baráti” ölelés is tartozott már a kissé hosszabb puszihoz. Ilyenkor szemük beszélt a szavak helyett. Aki látta – és Erika minden reggel látta – az pontosan tudta, hogy a két fiatal egymásba szeretett a nyaralás alatt.
* * *
Amikor elérkezett András számára a hazautazás napja, Viki már korán reggel ott volt. Segített becsomagolni Andrásnak.
Titokban megkérte barátnőjét, Erikát, hogy a pályaudvarra hagy kísérje egyedül ki Andrást. Erika morgolódott ugyan egy kicsit, de aztán egy 2 Ft-os nagy adag fagyiért belement a dologba. (1968-ban egy gombóc fagyi 50 fillér volt. A 2 Ft-os nagy adagnak számított)
Felszálltak a vonatra, beültek egy üres fülkébe és beszélgetni kezdtek.
– Akarsz velem... – kezdte a kislány.
– Ha otthon leszünk... – vágott a szavába András.
Ezen aztán jót nevettek.
Mindketten azt akarták kérdezni, hogy mi lesz, ha már otthon lesznek Budapesten. Folytatódik-e kapcsolatuk.
– Én úgy gondoltam, hogy azért mert Budapesten leszünk nem változik semmi. Szeretnék veled ott is találkozni, ha nem baj. – mondta kissé félve András.
– Ennek örülök, én is így gondoltam – válaszolta Viki.
Gyorsan papírt is tollat kerítettek, felírták egymásnak a címüket, telefonszámukat. Azt is megbeszélték, hogy András várni fogja a kislányt a pályaudvaron amikor hazaérkezik.
Ezután, csak ültek egymással szemben és nézték egymást.
András szólalt meg először.
– Tudod Viki, nagyon jól éreztem magam ezalatt a másfél hónap alatt. Amikor otthonról eljöttem, még nem gondoltam volna, hogy ilyen szép nyaralásom lesz. Nem gondoltam, hogy megismerek valakit, akit megszeretek. Ne haragudj, de ki kell mondanom. Én szerelmes vagyok!
A lánynak jól estek a fiú szavai. Érezte, hogy amit András mond, azt tiszta szívből mondja.
– Én is megszerettelek – pirult fülig Viki, miközben előredőlt az ülésen.
Ajkuk szinte összeért. Aztán megtörtént a csoda. Másfél hónap után megcsókolták egymást. Ez már nem az a „baráti” puszi volt, amivel eddig köszöntötték egymást. Igazi csók volt. Forró csók, amely lezárta az eddig eltelt időt. Megpecsételte kapcsolatukat. Ezzel a csókkal örök szerelmet fogadtak egymásnak. Ezt mindketten így is érezték.
* * *
1968. augusztus 15-én egy boldog fiatalember szállt le a vonatról a Keleti pályaudvaron.
Szülei már nagyon várták Andrást. Másfél hónapig nem látták a fiút. Már hiányzott nekik.
András elmesélte nyári élményeit, de Viktóriáról egyelőre hallgatott. Este azzal a jóleső érzéssel hajtotta álomra a fejét, hogy van egy kislány, aki szereti és akit ő is nagyon szeret.
Másnap reggel nem találta a helyét. Hiányzott, hogy nem jött Viki, nem volt se puszi se ölelés. De sok ideje nem maradt ezen gondolkozni, hiszen néhány dolgot még el kellett intéznie. És a kislány is nemsokára itt lesz. Majd találkoznak.
A napok lassan teltek, de azért csak elérkezett az augusztus 28-a. Viki ekkor érkezett vissza Budapestre. Megbeszélték, hogy András a pályaudvaron fogja várni. Tudta, hiszen Viki megmondta, hogy édesanyja is ott lesz. Nagy dolog – gondolta a fiú –, legalább Viki mamáját is megismerem. Déli 12 órakor már a pályaudvaron toporgott és próbálta kitalálni, hogy a sok ember közül melyik lehet Viki mamája.
A vonat késett, de azért 10 perccel a kiírt érkezési idő után csak bedöcögött a pályaudvarra.
András szíve hevesebben kezdett verni, amikor meglátta Vikit. A kislány miniszoknyában és pólóban volt. Andrásnak úgy tűnt, csinosabb mint valaha. Sok ideje nem maradt a gyönyörködésre, mert Viki a mellette álló nő nyakába ugrott és köszöntötte.
– Szia édes anyucikám! De jó végre, hogy itthon vagyok! – üdvözölte anyját és rögtön Andráshoz fordult.
– Engedd meg András, hogy bemutassam az édesanyámat. Ő András, anya, akivel Erikáéknál ismerkedtem meg.
– Bercsényi Miklósné vagyok – nyújtotta András felé a kezét az asszony – az ismerőseimnek csak Viktória.
– Zemplényi András vagyok – fogadta el a felé nyújtott kezet, András.
Miután a megismerkedés szertartásán átestek, a kijárat felé indultak.
András vitte Viki csomagjait és hazakísérte őket belvárosi lakásukhoz.
A kapuban Viki mamája így szólt.
– Feljössz hozzánk egy kávéra, András, már ha meg nem sértelek a tegezésemmel?
– Dehogy tetszik megsérteni, és a meghívást is nagyon szívesen elfogadom!
– No akkor maradjuk abba, hogy Te is tegezel engem, fiam. Nem szeretem a „csendőrpertut”! Hívj csak Vikimamának! Rendben? – dörrent a fiúra „Vikimama”.
– Ahogy tetszik gondolni... akarom mondani, ahogy gondolod.... Vikimama – dadogta András megszeppenve az erélyes hangtól.
– No azért! A következő magázásodnál fizetsz! – nevette el magát az asszony!
Felmentek a lakásba. Viki boldogan ment kávét főzni. Addig Vikimama Andrással beszélgetett. Ekkor tudta meg András, hogy Viki papája évekkel ezelőtt meghalt. Vikimama egyedül nevelte a lányát.
András örült, mert így, hogy Viki mamáját megismerte már, könnyebb lesz a helyzetük. Nem akart ő bujkálni a szerelmével. És arra is rájött, hogy Vikimama az első perctől tudta, hogy szerelmes a kislánya. Természetesen azzal is tisztába volt, hogy kibe!
* * *
Emlékezéseiből a telefon csörgése hozta vissza a valóságba. Asztalához ment és felvette a készülék kagylóját.
– Főnök, vihetek neked egy kávét? – kérdezte a telefonban az étterem főpincére, László.
– Nem is rossz ötlet, igen, megköszönném, ha hoznál.
– Két perc és ott vagyok vele!
Letette a telefont és a faliórára nézett. Az óra fél tizet mutatott.
Néhány perc múlva halkan kopogtak az ajtón.
– Bújj be, – mondta András.
László, a főpincér tálcán két kávét hozott be, és letette a kis dohányzóasztalra.
– Gyere ülj le egy kicsit, gondolom nem unatkoztál eddig, – nevetett András Lászlóra.
– Nem, főnök. De nem is azért vagyok itt, hogy unatkozzak.
László is leült. Mindketten belekortyoltak a frissen főzött kávéba.
Megszokott dolog volt ez ilyenkor. László nem szerette túl sokáig magára hagyni főnökét. Sok éve dolgoztak már együtt, és pontosan tudta, hogy főnöke ilyenkor a régmúlt időkre emlékezik irodai magányában.
– Miért nem jössz le az étterembe, főnök? Hiszen ott az asztalod. Mindig bezárkózol a szobádba! – tette fel a kérdést a főpincér.
– Jó ez itt nekem. Nem is érezném igazán jól magam ott lent. De hiszen te ezt pontosan tudod! – mosolygott András.
– Persze, hogy tudom. És azt is tudom, hogy ilyenkor Vikinél járnak a gondolataid. Nem lenne már ideje abbahagyni ezt az önsanyargatást, főnök? Hiszen azóta már vagy húsz év is eltelt!
– Vikinél, Vikinél. Persze, hogy nála. De ez nem önsanyargatás. Csak jó visszaemlékezni rá. Mennyire jó volt a vele eltöltött két év. Hogy milyen boldogok voltunk akkor. Tudod, ilyenkor mindig velem van egy kicsit.
– Én megértelek, főnök, de azzal, hogy ide bezárkózol, semmi nem fog változni.
Elfogyasztották a kávét és László a tálcával kilépett főnöke szobájából.
András visszatért gondolataihoz.
4. rész
Szeptember elsején Vikinek megkezdődött az iskola. András az évnyitóra elkísérte a lányt és utána egy cukrászdába mentek fagyizni. Fagyizás közben a lány csak beszélt, beszélt! András hallgatta és nézte. Nem tudott betelni a látvánnyal. A matrózblúzos kislány nem fogyott ki a szóból.
– Figyelsz te rám, egyáltalán? – kérdezte nevetve Viki.
– Hát persze, hogy figyelek. Csakis rád figyelek!
– Nem úgy veszem észre. Mintha egész máshol lennél, Andris!
– Én máshol? Hisz’ csak téged nézlek, csakis rád tudok gondolni!
– Akkor miről beszéltem? Meg tudod mondani? Na..., meg? Mondd!
– Arról volt szó, hogy kevesebbet fogunk találkozni, mert mindkettőnknek lesz elég tanulnivalónk. Ezt mondogatod már fél órája. – nevetett András.
– Jó, jó, és ez ennyire mulatságos?
– Dehogy mulatságos, csak te még ezt is olyan vidáman tudod előadni. De azért majd csak megoldjuk valahogy, hogy egymásra is jusson egy kis idő!
Ezzel kezdődött el Viki harmadik gimnáziumi éve és egyben András első éve a főiskolán. Valóban kevesebbet találkozhattak. De a hétvégéket általában boldog kettesben töltötték. Mindig volt valami közös programjuk. Hol moziba, hol színházba mentek. Amikor kitavaszodott, a kirándulások voltak soron. Mindketten szerették a természetet. Nagy sétákat tettek a budai hegyekben.
András persze szüleinek is bemutatta Vikit. Szülei kedvesen fogadták a kislányt. Érezték, hogy a fiú megtalálta azt akit eddig keresett, hiszen András a bemutatás előtt szinte egy órán keresztül mesélt Vikiről.
– Még a végén szentté avatod ezt a kislányt, annyit áradozol róla – mondta az anyja mosolyogva.
– Azt ugyan nem, de máshogy nem is tudnék róla beszélni, anyu. Higgyétek el, nagyon szeretem.
– Elhisszük, fiam – mondta az apja nevetve.
A bemutatásra egy szép májusi vasárnap került sor. Ebédre hívták Vikit és természetesen édesanyját is. Így a szülők is megismerték egymást.
– Tisztára olyan, mint egy eljegyzés – súgta András fülébe Viki.
– Pedig az még odébb van lányom. – válaszolta Vikimama nevetve, mert meghallotta a lánya suttogó megjegyzését.
Ezen mindannyian jót nevettek.
Júniusban Viki befejezte a harmadik osztályt. Andrásnak még volt két vizsgája a főiskolán, de utána mindketten szabadok voltak.
Mindketten kitűnőre vizsgáztak.
A nyarat együtt töltötték. Minden percet kihasználtak, hogy együtt lehessenek, mintha csak pótolni akarták volna az elmúlt tíz hónap „nélkülözéseit”.
* * *
Elérkezett 1969 ősze. A boldog vidám nyári napokat a tanulás napjai váltották fel. Találkozásaik is megritkultak, hiszen Vikinek készülnie kellett az érettségire. András ezt meg is értette. Azért lopva néha-néha hétköznap is találkoztak. Nem volt ez több mint egy óra. Ilyenkor beültek egy cukrászda eldugott sarkába. Megettek egy fagyit, vagy süteményt és beszélgettek.
Egy ilyen alkalommal történt – 1969 december elején –, hogy szóba került az eljegyzés.
– Arra gondoltam – kezdte András – hogy talán a névnapodon megtarthatnánk az eljegyzést.
– Olyan fontos ez, Andriskám? – kérdezte Viki.
– Nekem fontos. Másfél éve együtt járunk. Szeretlek! Úgy érzem, hogy hozzám tartozol. Nekem csak te kellesz! Én úgy gondoltam, hogy ezt az eljegyzéssel megpecsételnénk.
– Én is szeretlek, Andris. Nem is tudom elmondani menyire! De az érettségi után nekem is jön az egyetem. Az még jó néhány év. Amíg nem végzek, nem szeretnék férjhez menni. Minek elsietni az eljegyzést?
– Nem is tudod elmondani mennyire szeretsz? Te aki ennyit tud beszélni? – nevetett András.
– Olyan undok vagy – bokszolt bele Viki, András karjába. De rögtön utána magához húzta és hosszan megcsókolta a fiút.
Az eljegyzésről így elterelődött a szó.
Persze Vikimama is megtudta, hogy András eljegyzést tervezett, mert Viki eldicsekedett azért otthon is ezzel.
Egy szombat délután amikor András Vikiéknél volt, szóba is került a dolog.
– Ne hallgass fiam erre a hebrencs lányra! Ha akarod, legyen csak meg az az eljegyzés! Hiszen a vak is látja, hogy szerelmesek vagytok. Egymásnak teremtett benneteket az ég! Aztán az esküvővel még ráértek. Nem kell azt elsietni!
Erre aztán András elnézést kért.
– Mindjárt visszajövök, csak egy kis türelem. – mondta és gyorsan távozott.
Kisvártatva nagy csokor virággal tért vissza és odaállt Vikimama elé.
– Engedd meg, hogy nagy szeretettel megkérjem Viki lányod kezét – nyújtotta át a virágot Vikimamának.
– Ehh, de bolond vagy te fiam! – nevetett Vikimama – Vidd, a tied a lány!
András egy kis dobozkát vett elő a zsebéből. Kinyitotta. Két csodálatos jeggyűrű volt a dobozban. Odanyújtotta Vikimamának, aki alig tudott megszólalni.
– Hol szerezted ezt fiam? Hiszen a boltokban ilyen karikagyűrűket nem lehet kapni?
– Én is, én is! Én is szeretném látni. – ugrott anyjához Viki.
– Csináltattam. Van egy ékszerész ismerősünk. Nekem megcsinálta. – mondta András kis büszkeséggel a hangjában.
– De hiszen ez csodálatos – áradozott Viki.
Kikapta anyja kezéből a dobozt és már húzta is fel az ujjára a kisebbik gyűrűt.
– Pont az én méretem – ujjongott mint egy kisgyerek.
András örült. Így tervezte. És sikerült.
6. rész
Június 3-án, szerdán délután kiosztották az érettségi bizonyítványokat. Viki kitűnőre érettségizett. Természetesen őt is felvették a Vendéglátóipari Főiskolára. Ezután már egy iskolába is fognak járni.
A gimnázium kapujában Vikimama és András várta Vikit. A kislány kilépett a kapun és odaszaladt hozzájuk. Boldogan mutatta bizonyítványát.
– Ezt meg kell ünnepelni – jelentette ki Vikimama. – Meghívlak benneteket és akkora adag fagyit ehettek, amekkorát csak akartok. Én állom a költségeket!
– Köszönjük, drága anyucikám – ujjongott Viki.
Vikimama és Viki két oldalról belekaroltak Andrásba és elindultak a közeli cukrászda felé.
* * *
Gondolataiból kopogás zökkentette ki.
– Gyere be! – szólt András.
Az ajtón Laci, a főpincér lépett be egy újabb adag kávéval.
– Gondoltam, nem fog ártani még egy kávé – mondta.
– Köszönöm, hogy ennyire gondolsz rám. De mi újság lent? Minden rendben van? – kérdezte András.
– Gyere ülj le!
Laci a kis asztalkára helyezte a tálcát és leült Andrással szemben.
– Tulajdonképpen rendben van minden. Csak ahhoz az asztalhoz nem érkeztek még meg a vendégek ami után érdeklődtél. Tudod, amit Szabó Vilmosné névre foglaltak le. – válaszolta.
– Lehet, hogy már nem is jönnek. De egyáltalán hány óra van, kérdezte András?
– Fél tizenegy van, főnök!
– Akkor még jöhetnek. Azt hittem, hogy sokkal később van. Nem figyeltem az idő múlását. – mosolyodott el András.
Elfogyasztották a kávét. Laci távozott az üres kávéscsészékkel, magára hagyva főnökét, aki ismét a múlt felé fordította gondolatait.
* * *
1970 június 16-án András is befejezte vizsgáit. Ettől kezdve mindketten szabadok voltak. Előttük volt egy hónap, amelynek minden napját együtt akarták boldogságban eltölteni.
Délelőttönként András Vikiért ment és kimentek a strandra. Meleg nyár volt, víz közelében könnyebben lehetett elviselni a hőséget. Nagyokat úsztak, fagyiztak, napoztak, és rengeteget beszélgettek. Estefelé, amikor András hazakísérte Vikit, nem nagyon szóltak egymáshoz. Szavak helyett a csókok beszéltek. Nagyon szerették egymást.
* * *
A július 10-e egy szép pénteki nap ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi immár majdnem egy hónapja. András Vikiért ment. Kimentek a strandra. Úgy tervezték, hogy este elmennek moziba, ezért korábban mentek haza. Belépve a lakásba Viki megkérdezte Andrástól, hogy kér-e egy kávét.
– Köszönöm, most jól esne. Úgy elbágyadtam a nagy melegben. Ha a filmet is szeretném látni, ideje lenne felébrednem.
– Már főzöm is – mondta Viki és a konyha felé indult.
– Anyud hol van? – kérdezte András, miközben a konyhaajtónak támaszkodott.
– Elutazott a nővéréhez, majd csak vasárnap délelőtt jön haza – válaszolta Viki.
Ketten voltak a lakásban. Talán ez lenne a jel, kérdezte magától András.
A lány is hasonlóra gondolhatott, mert a mozdulat, amellyel a kávésdobozt a szekrénybe szerette volna visszatenni félbeszakadt. Szinte kiejtette kezéből ami így a konyhaasztalra esett.
A fiú beljebb lépett a kis konyhába, gyengéden magához húzta a lányt és megcsókolta. Viki nem tiltakozott. Hagyta, hogy a fiú ölelje, csókolja.
Akkor sem tiltakozott, amikor András a kávéfőző alatt elzárta a gázt, és a lányt a karjába kapva megindult vele a szobája felé.
Viki pontosan tudta, hogy mi fog történni. De nem bánta. Már régen készült erre. Várta a jelet, amit ma este megkapott. Nagyon szerette ezt a néha kissé bizonytalan, de soha nem erőszakos kedves fiút. Az övé akart lenni. Most és örökre!
András gyengéden az ágyra fektette szerelmét és mellébújt. Összeölelkeztek. Ajkuk egybeforrt. A külvilág megszűnt mindkettőjük számára.
Azon az éjszakán a szobaablakon betekintő vén hold, két egymásba fonódó ember körvonalait ezüstözte be.
* * *
András nem ment haza másnap sem, hiszen szülei beutalóval nyaralni voltak. Miért lettek volna külön-külön, amikor együtt sokkal jobb volt. Nem mentek sehová. Nem volt kedvük kimozdulni a hűvös lakásból. Nem volt kedvük más emberekhez. Csakis egymást akarták látni, érezni. Mindketten boldogok voltak, hogy megtörtént. Nem bánták meg, hogy eddig vártak. Most volt itt a pillanat. Erre érdemes volt várni. Úgy érezték, hogy ez a két nap, eddigi életük leggyönyörűbb napja volt. Azt szerették volna, hogy soha ne múljon el ez a hihetetlen boldogság. Érezték, hogy így kellett lennie. Ha előbb történik, korai lett volna.
– Nagyon szeretlek Andris. Senkit ennyire nem szerettem még. Csak te kellesz nekem ezen a világon. – mondta a lány.
– Tudod, Viki, attól a pillanattól kezdve szeretlek, amikor Erika bemutatott. És ez a szerelem azóta csak erősödött. Nem tudom, hogy mi az ami ennyire megfogott benned. Lehet, hogy a határozottságod, vagy a kedvességed, vagy a jóságod. Lehet, hogy mindegyik. De nem tudnám elképzelni az életemet nélküled – mondta a fiú és gyengéden megcsókolta Vikit.
Testük lassan egybeforrt, mintha soha többé nem akarnának elválni egymástól.
* * *
Vasárnap délelőtt kimentek Vikimama elé a pályaudvarra.
Amikor Vikimama leszállt a vonatról és a fiatalokra nézett, pontosan tudta, hogy megtörtént amire már ő is régen számított. Okos asszony volt. Lányát nagyon jól ismerte. Viki arcán látszott a boldogság. De ez a boldogság más volt, mint ezelőtt. És az asszony ezt észrevette. Nem bánta, hogy megtörtént. Itt volt az ideje, mondta magában.
Elindultak haza a belvárosi lakásba. Viki egész úton azon gondolkozott, hogy nem hagytak-e valami áruló jelet maguk után, amiből édesanyja rájöhet, hogy Andrással együttöltötték ezt a két csodás napot. De arra a gondolatra jutott, hogy nem.
A lakásba lépve Vikimama megszólalt.
– Innék egy kávét. Készítek is egyet. Ti kértek? – indult a konyha felé.
– Igen, kérünk, anyucika – válaszolt Viki.
– Hát ez meg mi? Be van készítve a főzőbe minden? – kérdezte Vikimama.
– Persze, anyucikám, bekészítettem, hogy neked csak be kelljen kapcsolni – füllentette Viki, miközben rájött, hogy lebuktak.
– No persze, és a kávésdobozt meg az asztalra dobtad, hogy még fel is borult – jött be a szobába Vikimama.
– Te, aki el nem viselnéd, hogy valami elöl maradjon! Majd még el is hiszem ezt a sületlenséget.
– Siettünk anyucikám, ez lehetett az oka – kuncogott Viki.
– Remélem két napig nem kellett sietnetek. Ráértetek „mindenre” – mondta a „mindenre” szót nagyon is kihangsúlyozva.
– Mire gondolsz, anyucikám? – kérdezte huncut mosolyjal Viki.
– Még a végén zavarba hozol – nevette el magát Vikimama. – No de azt hiszem ezt a témát ejthetjük is.
Közben a kávé lefőtt. Megitták és elbúcsúztak Andrástól.
Még csomagolniuk kellett, hiszen másnap indultak Londonba.
* * *
Elérkezett a nagy nap, július 13-a, a Londoni utazás napja. András kikísérte a repülőtérre Vikiéket.
– Írj, ha megérkeztetek, hogy tudjam, rendben van minden – kérte András Vikitől.
– Persze, hogy írok, az lesz az első dolgom – válaszolta a lány mosolyogva.
– 27-én fél kettőkor itt foglak várni. – mondta András Viki kezét szorongatva.
– Ezt reméltem is. És mit fogok kapni?
– Sok, nagyon sok puszit és engem – nevetett András.
A lány a fiúhoz bújt. Hosszan megcsókolták egymást. Olyan volt ez a csók, mintha soha nem akarna véget érni.
Vikimama csak nézte őket és egy könnycsepp gördült le az arcán.
Mire a fiatalok abbahagyták a csókot, Vikimama már sírt.
– Mi baj van anyucikám? – kérdezte a lánya aggódva.
– Semmi... semmi... kislányom, csak az öröm könnyei.
Vikimama ekkor már pontosan tudta, hogy ez a csók, utolsó csókjuk volt...
(folyt. köv.)
7. rész
Pénteken megérkezett a várva várt képeslap Londonból.
Csak ennyi állt rajta:
„Drága Andris!
Szerencsésen megérkeztünk. Jól vagyunk. London gyönyörű város.
Szeretettel ölel és csókol: Viki”
András boldogan olvasta a lapot és közben arra gondolt, hogy már csak alig több mint egy hét és újra magához ölelheti, megcsókolhatja kedvesét.
A képeslapot még 13-án, elutazásuk napján adták fel.
Gyorsan eltelt a következő hét és András már készült, hogy végre újra találkozik szeretett Vikijével.
Július 27-én a megbeszéltek szerint András a reptéren várta Vikiéket. A gép pontosan megérkezett. A teraszról figyelte az utasokat. Nem látta Vikit közöttük. Biztos valahogy elkerülte a figyelmét, gondolta. Lejött a teraszról a halba, és ott várakozott tovább. A londoni járat utasai már mind kijöttek, de Viki sehol nem volt. Nem tudta elképzelni, mi történhetett. Még egy órát várakozott. Megkérdezett egy tisztviselőt, hogy a londoni utasok közül van-e még bent valaki. A hölgy készségesen megnézte, de azzal a hírrel jött vissza, hogy már mindenki kijött, aki azzal a géppel érkezett. András felült a buszra és visszajött a városba. Elment Vikiék lakására, mert arra gondolt, talán másik géppel érkeztek és elkerülték egymást. De a lakást zárva találta. A csengetésre senki nem nyitott ajtót.
András szomorúan hazaballagott.
Másnap, kedden késő délután is elment a lány lakására. De ugyan az volt a helyzet. Lakás zárva és sehol senki.
Nem tudta mire gondoljon. Nem értette az egészet. Várta, hogy valami jelzés érkezzen Vikitől. Egy levél, egy üzenet. De semmi nem jött.
* * *
Rá egy hétre, hogy Vikinek haza kellett volna érkeznie, Andrást otthon keresték.
Fiatal ember, olyan 28 év körüli lépett be Andrásék lakása ajtaján.
– Jó napot kívánok, Gombos László vagyok a belügyből és Zemplényi Andrást keresem.
– Jónapot, én vagyok az.
– Szeretnék néhány kérdést feltenni önnek – mondta az ismeretlen.
– Fáradjon be – invitálta András.
Ketten voltak csak a lakásban. Az idegen elmondta, hogy a Belügyminisztériumból jött. Igazolta magát és megkérdezte Andrást, hogy ismeri-e Bercsényi Viktóriát és az édesanyját.
András szíve hevesebben kezdett verni. Arra gondolt, hogy talán szerelmével történt valami.
– Igen, ismerem őket. Mi van velük? Már egy hete itthon kéne lenniük.
– Minket is ez érdekelne, hogy mi lehet velük. Nem jelentkeztek önnél? Nem tud semmit róluk?
– Éppen ez az érdekes 27-én kellett volna megérkezniük. Kint is voltam a repülőtéren, de nem jöttek.
– Semmi életjelt nem adtak magukról, amióta elutaztak?
– Egy lapot kaptam Vikitől, de azt még elutazásuk hetében.
– Megmutatná nekem azt a lapot?
András felállt, szobájából behozta a képeslapot és odaadta a fiatalembernek.
A fiatalember megnézte a lapot, néhány sort írt a noteszébe és visszaadta
– Köszönöm – mondta – ennyi volt. Remélem többet nem fogom zavarni. És már indult volna a bejárati ajtó felé.
– Várjon egy kicsit, engem is érdekelne, hogy miért érdeklődnek a menyasszonyom iránt. Talán elkövetett valamit?
– Tudja, András, nem is igazán a menyasszonya érdekel minket. Hanem a mamája. Azért arra megkérném, ha valamit hall róluk, vagy esetleg jelentkeznek, hívjon fel telefonon.
Egy névjegyet adott át Andrásnak.
– Ezen a számon bármikor elér. Közvetlen vonal. Én fogom felvenni, ha hív. Jónapot!
Miután a fiatalembert kikísérte és a bejárati ajtó becsukódott a furcsa jövevény után, András csak állt az előszobában és nézte a névjegyet, amelyen Gombos László neve alatt csak annyi állt: „BELÜGYMINISZTÉRIUM” és egy hatjegyű telefonszám volt a jobb alsó sarokban.
* * *
1970. augusztusa Andrásnak semmi jót nem hozott. Amikor szerelme elutazott, akkor még abban bízott, hogy az augusztust is együtt tudják tölteni. De Vikiék nem jöttek haza. Kezdte elhinni, amit a szülei mondtak, hogy Vikiék disszidáltak. Csak azt nem értette, hogy miért: Hiszen annyira szerette a lányt és az utolsó együtt töltött napok történései alapján azt gondolta, hogy Viki is nagyon szereti őt. A hónap vége felé még egyszer elment Vikiék lakásához. A bejárati ajtón belügyminisztériumi pecsét díszelgett. Tehát már a lakást is átkutatták és lefoglalták – gondolta. Átkutatták azt a szobát is, ahol a legboldogabb órákat élte át Vikivel rövid élete során. Erre a gondolatra elszomorodott.
Próbálkozott azzal is, hogy Vikimama testvérének többször is levelet írt, hátha tud valamit Vikiékről. Egy választ kapott, amiben az állt, hogy nem tud ő sem semmit, és ne is keresse András többet. Nem szeretné, ha Andrásnak is problémája lenne Vikiék miatt.
Szeptemberben elkezdődött a főiskola. András még mindig azt várta, hogy szerelme jelentkezzen. Ha csak egy kis levél jönne, amelyben Viki elmagyarázná, hogy mi történt. Mert így teljesen kétségek között van.
De András hiába várt. Nem jött levél, nem kapott semmiféle üzenetet.
A főiskolán egyhangúan teltek András napjai. Nem nagyon vett részt évfolyamtársai szórakozásában. Bejárt az előadásokra, megírta a zh-kat és amikor ott volt az ideje, elment vizsgázni. Barátai próbálták bevonni közös szórakozásaikba, de András mindig kitért ezek elől. Nem tudott volna szórakozni. A szeretett lány elhagyta. Teljesen magába zárkózott.
Becsülettel végigtanulta a következő 2 évet és mindig sikeresen vizsgázott.
Ilyen körülmények között érkezett el 1972 nyara, a diplomaosztó a főiskolán.
András kitűnő diplomát kapott a kezébe és rögtön felajánlották neki a kisvárosban lévő étterem üzletvezető helyettesi állását. András, ennek titokban örült. Hiszen így visszatérhetett Vikivel való megismerkedésük színhelyére.
(folyt. köv.)
8. rész
Azóta itt élt a kisvárosban, ahol lakást kapott. Vezette az éttermet, amióta Tóni bácsi nyugállományba vonult. Szerette ezt csinálni. Ennél nagyobb öröme csak akkor lett volna, ha Viki az évek során jelentkezik. Ha rövid eljegyzésük után elvehette volna feleségül. Gyerekeik lennének. De a sors nem ezt szánta Andrásnak.
Így, maradt neki az étterem, a kis legénylakás, ahova időnként egy-egy lány be is költözött néhány hónapra. András hiába kereste, egyikkőjükben sem találta meg elveszített szerelmét. Pedig ezek a lányok szerették Andrást. De András hiába is érzett valami szeretetfélét a lányok iránt, egyik sem volt Viki, egyikbe sem volt szerelmes. És ezt előbb utóbb mind észrevették. Ezért aztán mind kiköltöztek András életéből. Nem haraggal váltak el. Megértették a férfit.
* * *
Hirtelen visszazökkent gondolataiból, sokadik cigarettája a körmére égett és megégette az ujját. Felszisszent. A falon függő órára nézett. Az óra negyed tizenkettőt mutatott.
Jól elszaladt az idő. Észre sem vette, annyira belemerült gondolataiba. Ideje lenne körülnéznem az étteremben is – gondolta.
Felállt a fotelból, nyakkendőjét megigazította. Felvette a zakóját, amit a széke támlájára tett amikor visszajött a kollégák búcsúztatója után.
Miközben kifelé indult vetett még egy pillantást az asztalon lévő fényképre és elmosolyodott. Hiszen Viki itt volt vele, a szívében, és senki nem vehette el tőle.
* * *
Lement a konyhára. Néhány szót váltott a főszakáccsal, de mivel látta, hogy minden rendben van, nem akart lábatlankodni.
Kiment az étterembe, ahol a főpincér fogadta.
– Végre, főnök, kimozdultál irodai magányodból!
– Igen Lacikám, gondoltam hozhatnál egy pohár vörösbort nekem.
– Azonnal hozom foglalj helyet – kísérte főnökét az asztalához a főpincér.
András leült. Az éttermet halk zsongás töltötte be. Az emberek beszélgettek ettek, ittak. Közeledett a karácsony. Másnap december 24-e.
András asztalától pont az étterem bejáratára lehetett rálátni. Kissé oldalt fordult, hogy lássa, kik vannak ma itt. Néhány helyről barátságosan intettek felé. A városkában sokan ismerték a halk szavú, kedves üzletvezetőt. András mosolyogva intett vissza.
A főpincér hozta a bort és letette András elé.
– Egészségedre, főnök.
– Köszönöm Lacikám, a te egészségedre is – emelte fel a poharat András.
A bejárati ajtó kinyílt és három nő lépett be rajta. Két idősebb és egy fiatal. Bundájukat a bejárat mellett lévő ruhatárba beadták. A fiatalabb nő egy pillanatra András felé fordult. Tekintetük találkozott. András szíve hirtelen hevesen kezdett verni. Nem hitt a szemének.
A főpincér a három nőt a még üresen álló asztalhoz kísérte. András nem látta közelről őket, mert nem előtte mentek el.
Lehet, hogy már hallucinál? Vagy ez az esti visszaemlékezés hatása? Mindenkiben Vikit látja!
Csak egy pillanatra látta a lányt, de úgy tűnt, mintha régen elveszett szerelme pillantott volna rá.
– Lacikám – kapta el a visszafelé siető főpincér kabátja ujját András – ki ez a három hölgy, aki most érkezett?
– Én csak az egyiket ismerem, főnök. Szabó Vilmosnét. A helyi önkormányzat építési osztályvezetőjét. A másik kettő nekem ismeretlen – válaszolta László.
– Jól megnézted őket? – kérdezte András halkan.
– Dehogy néztem meg, főnök. Milyen dolog lenne belebámulni a vendég arcába? Az asztalukhoz kísértem őket és megkapták az étlapokat, ahogy az illik. Hamarosan megyek vissza, felvenni a rendelést.
– A fiatal sem ismerős, Lacikám? – nézett rá a főpincérre András, szinte esdeklően.
– Nekem nem, főnök, de nem igazán néztem meg.
András nem mert felállni és megnézni az asztalt, ahová a három nő ült. Másképpen pedig nem győződhetett volna meg, hogy jól látott-e, vagy képzelete űz vele gonosz tréfát. Kiitta a borát. Laci, a főpincér ment el mellette, hogy felvegye a rendelést az újonnan érkezettektől. András várta, hogy visszajöjjön, hogy megkérdezhesse tőle, észrevette-e a hasonlóságot. A főpincér hamarosan jött is.
– Azonnal jövök, főnök, csak feladom a rendelést – mondta, de az arca fehérebbnek tűnt.
András csak ült és fogta kiürült borospoharát. Örökkévalóságnak tűnt mire a főpincér visszaérkezett a konyhából, pedig csak egy perc volt az egész. Egy pohárka konyakot tett főnöke elé.
– Ne haragudj, főnök, de az az érzésem, olyat fogok mondani most neked, hogy szükséged lehet erre a konyakra. Az a lány annál az asztalnál, hát... tudod... nem is tudom, hogyan mondjam...
– Csak egyszerűen Lacikám. Kit láttál? – kérdezte András miközben egyre jobban szorította az üres borospoharat.
– Szerintem, bár ez lehetetlen... Viki az – nyögte ki nagy nehezen László.
Ebben a pillanatban András kezében összeroppant a borospohár.
Laci felugrott, főnöke ökölbe szorított kezéből kivette az összetört poharat.
– Főnök! Ébresztő! Itt a konyakod, gyorsan hajtsd fel! – mondta alig hallhatóan.
Két pincér is gyorsan odajött és feltűnés nélkül Andrást hátrakísérték a konyhába.
Az étteremben senki nem vett észre semmit.
A konyhába érve, András felhajtotta a konyakot. Vérző kezét lemosták, lefertőtlenítették és bekötötték.
– Létezhet ilyen hasonlatosság? És pont ma? – kérdezte András.
– Ugyanaz a koromfekete haj, ugyanaz az alak, ugyanaz a kedves arc, mintha az asztalomon lévő fénykép mását láttam volna! De hiszen Vikinek 41 évesnek kellene lennie. Ez a lány meg alig lehet több 20 évesnél! Ilyen nem létezhet.
– Nyugodj meg főnök. Hozzak még egy konyakot? – próbálta nyugtatni László.
– Nem, köszönöm, azt most nem kérek. Közelről kell látnom azokat a hölgyeket annál az asztalnál. Én szolgálom fel a vacsorájukat! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
– Főnök, ilyen még nem volt mióta itt dolgozom – értetlenkedett László.
– Most lesz! Gyorsan egy öltözet ruhát, fiúk, ami jó rám – szólt a körülötte tüsténkedő pincéreknek.
Mire a vacsora elkészült András a pincérek szokásos öltözetében állt főszakácsa előtt.
– Mi történt főnök – nézett rá a főszakács? – Exkluzív vendégeink vannak, hogy Te szolgálsz fel?
– Lehet, hogy azok, most nincs idő... de majd elmesélem – válaszolta András izgatottan.
A tálcára tette a megrendelt ételeket és elindult a az étterembe.
Ahogy közeledett az asztal felé egyre inkább megbizonyosodott a hasonlóságról. Nem tudta levenni szemét a fiatal lányról. Csak őt nézte megbűvölve. A lány ebből semmit nem vett észre. Azt asztalnál András szépen sorba a hölgyek elé tette vacsorájukat. Az első adagot Juhászné elé tálalta fel. Utána következett a Vikire annyira hasonlító csinos fiatal lány. Végül a harmadik hölgyhöz érkezett a tálcával. Mikor az ételt a hölgy elé tette, majdnem elejtette a tálcát.
A hölgy ránézett és egy köszönömöt mondott de közben a meglepetéstől elfehéredett.
– Vikimama – szólalt meg alig hallható elcsukló hangon a pincérruhába öltözött András.
Ezzel lehajolt és kezet csókolt Vikimamának.
– Andris, drága Andris, hogy kerülsz Te ide? – dadogta Vikimama. – Itt vagy pincér?
– Én vagyok ennek az étteremnek a tulajdonosa – mondta András miközben úgy szorította Vikimama kezét, mintha soha nem akarná többé elengedni. – Az ifjú hölgynek is bemutatnál?
– Az ifjú hölgy kisViki. Viki lánya. – hangzott Vikimama válasza.
– Az unokám...
(folyt. köv.)
9. rész
András elbűvölve nézte a lányt. Nem tudott megszólalni. Pont úgy nézett ki mint régen látott szerelme, Viki. Vikimama törte meg a csendet, akit humora most sem hagyott cserben.
– Mi van fiam, megkukultál? Vagy szellemet látsz? – kérdezte.
– Úgy valahogy... Vikimama. Azt hittem, szellemet látok
– Ha nem pincér vagy, akkor miért van rajtad ez a pincérruha, Andriskám?
– Mert csak így tudtam idejönni, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem a képzeletem játszik velem.
– De hát akkor meg öltözz át, és ülj ide hozzánk. Végre annyi év után megtaláltalak. Szinte el sem hiszem. El sem képzeled mennyit kerestünk. De nem találtunk. Erre tiszta véletlenül most itt vagy! Mesélj, mi van veled! Nagyon kíváncsi vagyok!
– 5 perc, Vikimama. Elnézést a hölgyektől. 5 perc és itt vagyok! – dadogta András és már indult is a szobája felé, hogy átöltözzön.
Szobájába érve gyorsan visszavette öltönyét és a keretből kivette Viki fotóját.
– Megtaláltalak drága szerelmem, ismét megtaláltalak, de most már soha nem engedlek el – suttogta az élettelen fotónak és a Zakója belső zsebébe tette a képet.
Nem kellett 5 perc sem és András megjelent az étteremben, immár nem pincér ruhában, és leült, Vikimamával szembe, kisViki mellé.
– Mi történt veled az évek során, mióta nem láttalak? – kérdezte Vikimama mosolyogva.
– Amikor elétek mentem a repülőtérre és nem érkeztetek vissza, először azt hittem, hogy valami tévedés lehet, vagy félreértettünk valamit. Aztán ahogy a napok múltak, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy már nem is jöttök haza. Miután a belügyből is érdeklődtek irántatok, ez már nem is volt kérdés. Nagyon szomorú voltam, Vikimama, hidd el.
– Elhiszem fiam.
– Miért nem jöttetek akkor haza? Viki a menyasszonyom volt. Nagyon vártam. Még csak egy lapot sem kaptam tőle. Hogy él, jól van. Hogy férjhez ment, mert talált mást akit jobban szeret. Ha csak ennyit kapok akkor tudom, hogy mi a helyzet és nem várok rá.
– Hosszú történet ez kisfiam. De hagy kérdezzek valamit. – szólt közbe Vikimama. – Megnősültél, Andriskám?
– Nem, Vikimama, nekem Viki még ma is a gyűrűs menyasszonyom – mutatott az ujjára, ahol most is ott volt a már kissé megkopott karikagyűrű.
Zsebéből elővette Viki régi fekete-fehér fotóját és Vikimama elé tette.
– De hiszen ez az a fotó, amit akkor nyáron csináltatok, amikor megismerkedtetek! – élénkült meg Vikimama hangja.
– Igen, az. A kedvenc képem. Eddig az asztalomon volt.
– Én is hagy nézzem meg nagyi – szólalt meg kisViki is, aki eddig csak szótlanul nézett hol nagyanyjára, hol Andrásra.
Ugyan olyan a hangja is, az a kedves, csivitelő hang, amilyen Vikié volt – állapította meg András magában.
– Nézegesd anyádat, bár mintha téged látnálak – tolta kisViki elé a fotót Vikimama.
– Vikivel mi van, Vikimama? – kérdezte András félénken.
Félt, nagyon félt, hogy rossz híreket fog hallani Vikiről. Hogy esetleg férjhez ment, vagy már nem is kíváncsi rá.
– Viki jól van, Andriskám. Jelenleg nincs itthon, de majd jön haza ő is.
Az óra már éjfél után járt. A vendégek lassan mind elmentek. Észre sem vették, hogy kiürült az étterem.
Laci a főpincér jött oda hozzájuk.
– Bocsáss meg főnök, hogy zavarok, de a konyhai személyzet is végzett. Maradjunk még, vagy mehetünk? – kérdezte halkan.
– Elnézést Vikimama és hölgyeim, de van egy kis dolgom, azonnal visszajövök. Addig egy kis desszertet esetleg? Természetesen az én számlámra. Meg a mai vacsorát is én állom. Elvégre a hölgyeknek névnapja van ma! – mosolygott András.
– Az tegnap volt, kisfiam – mutatott nevetve az órára Vikimama.
– Nem baj, most hosszabbítunk – nevetett András is kissé felszabadultabban.
Odaintett egy pincért.
– Szolgáld ki a hölgyeket Robikám. Én állom a számlát. És kérlek maradj még egy kicsit, ma kivételesen.
– Természetesen, főnök, úgy lesz, ahogy kéred.
– Még egyszer elnézést, hölgyeim, hamarosan jövök! – mondta és elindult a különterem felé.
* * *
A különteremben már összegyűltek a dolgozók. András beléptekkor a zsongás abbamaradt. Mindenki a főnökre figyelt.
– Köszön az egész éves munkátokat, és engedjétek meg, hogy egy pohár pezsgővel kívánjak mindenkinek nagyon boldog karácsonyt.
Sorba ment, minden dolgozónak átadta a neki járó borítékot és mindenkivel koccintott.
– Neked is jó karácsonyod lesz, főnök? – kérdezte főszakácsa amikor András végzett a borítékok kiosztásával.
– Úgy néz ki, hogy talán nekem is az lesz – mosolygott András.
– Ha nem haragusztok én most távoznék. Egyetek igyatok. Mindenkinek boldog karácsonyt!
Még egyszer kezet fogott mindenkivel és visszament az étterembe.
* * *
Az asztalnál már csak ketten, Vikimama és kisViki ültek. Éjjel fél egy volt. December 24-e.
– A barátnőm hazament. Kissé késeire sikeredett ez a vacsora. De a repülőgép késett és ahhoz is idő kellett, mire ideautóztunk.
– Nem baj Vikimama, – mondta András – a lényeg, hogy itt vagytok. De, hogy találtatok rám?
– Sehogy, Andriskám. Tiszta véletlen. A barátnőm javasolta, hogy ebbe az étterembe jöjjünk vacsorázni, mert itt jó a konyha. És nem is bántam meg, hogy hallgattam rá! De mi is megyünk haza. Későre jár. Viszont holnap elvárlak ebédre, és természetesen az estét is velünk töltöd.
– Köszönöm Vikimama és ha megengeditek, akkor hazakísérlek benneteket!
– Robikám, légy szíves hívj egy taxit. Még egy perc, Vikimama és jövök!
Ezzel szinte futólépésben elindult az irodája felé.
Mindent bezárt, felvette kabátját és visszaindult a Vikimamáékhoz.
Felsegítette Vikimamára és kisVikire a bundáikat. Kiléptek az utcára. A taxi már ott várta őket. A sofőr Robival beszélgetett.
– Köszönöm, Robikám, boldog karácsonyt kívánok!
– Boldog karácsonyt neked is, főnök – válaszolta a pincér és kinyitotta az ajtókat a hölgyek előtt.
Beültek a kocsiba. András megkérdezte, hová viheti a hölgyeket. Miután a címet megtudta, elindultak. A taxi szinte akadály nélkül átsuhant a kisvároson. Majdnem egy óra volt, a kisváros utcái szinte kihaltak voltak. Nem kellett tíz perc és máris a megadott cím előtt voltak.
András gyorsan kiszállt, kinyitotta a kocsi ajtaját, Vikimama és kisViki kiszálltak.
– Holnap dél körül várlak, kisfiam – mondta Vikimama, miközben elbúcsúzott Andrástól.
– Viszont látásra, András – búcsúzott kisViki is.
András két puszit adott Vikimamának és kisVikinek is.
– Örülök, hogy ilyen gyönyörű karácsonyi ajándékot kaptam és holnap délben itt vagyok, drága Vikimama – mondta András, miközben a kertkapuhoz kísérte őket.
A kapu bezáródott utánuk. András csak állt a metsző szélben és nézte a kerti úton távolodó régen elveszettnek hitt, de ezen a csodálatos éjszakán újra megtalált kedveseit. A hölgyek eltűntek András szeme elől. Visszaült a taxiba, bemondta a lakáscímét és egy könnycseppet törölt le az arcáról.
András 20 év után ismét boldog volt egy picit...
10. rész
Elérkezett december 24-e karácsony napja. András reggel nyolc órakor felébredt. Hirtelen arra gondolt, hogy igaz-e, ami az éjjel vele történt. De boldogan állapította meg, hogy igaz. Bekapcsolta rádiót. Éppen idõjárás jelentés mondtak.
„Az országban több helyen havazik...” – hallotta a bemondó hangját.
Az ablakhoz lépett, felhúzta a redõnyt. Szinte megvakította a hirtelen szemébe törõ erõs fény. Hunyorgott. Az utca fehér volt, és nagy pelyhekben hullt a hó.
Fehér karácsonyunk lesz. És gyönyörû karácsony is – gondolta boldogan.
Kiment a konyhába. Odakészített egy kávét, és leült. Várta, hogy a kávé kifolyjon.
Amikor a kávé elkészült, kedvenc kávéspoharába töltötte. Tett bele cukrot és tejet is.
De gondolt egyet és kivette a tejszínt is a hûtõbõl és nyomott egy adagot kávéja tetejére.
– Ha már karácsony, akkor legyen ünnepi – mondta félhangosan, csak úgy magának.
Bevitte a szobába és a kisasztalra tette. A rádiót kikapcsolta, de hogy ne legyen teljesen csendben a TV távkapcsolója után nyúlt és egy gombnyomással bekapcsolta.
Kényelmesen elhelyezkedett kedvenc fotelében és rágyújtott a nap elsõ cigarettájára, miközben belekortyolt gõzölgõ kávéjába.
Néhány óra és újra találkozik Vikimamával. Majd tövirõl hegyire kikérdezi, mi van Vikivel. Na és persze arra is kíváncsi volt, miért nem jöttek akkor 1970-ben haza.
Sok, rengeteg kérdés, amelyre választ várt. És persze amire a legkíváncsibb, hogy Viki férjnél van-e? Hiszen ott van kisViki. Apjának is kell lennie. Vagy esetleg elváltak?
– No majd kifaggatom Vikimamát – dünnyögte, csak úgy maga elé.
Ezen aztán elmosolyodott. Már magában is beszél. Tiszta õrület – gondolta.
Elfogyasztván a nap elsõ kávéját a fürdõszobába ment. Megborotválkozott, lezuhanyozott. Felvette fürdõköpenyét és visszament a szobába. Megállt a szekrénye elõtt és azon gondolkozott, melyik öltönyét vegye fel erre az ünnepi alkalomra?
Miután kiválasztotta a megfelelõ ruházatot, gondosan kivette a szekrénybõl és az ágyára helyezte. Korán volt még felöltözni. Kiment a konyhába és töltött még egy kávét. Visszaült kényelmes foteljébe és ismét rágyújtott.
Milyen jó is lenne, ha Viki is itt lehetne és együtt kávéznának – gondolta. Vajon merre járhat most? Mit csinálhat? Miért nincs még itthon? Hiszen Vikimama és kisViki is itt van már!
Ma türelmetlen volt. Szokásos nyugodtsága, türelme cserben hagyta. De hiszen ez nem is csoda. Amit tegnap este és az éjszaka átélt, az nem mindennapos dolog.
A faliórára pillantott, ami éppen tíz órát mutatott. Ideje készülõdnöm – gondolta.
De hopp, hiszen vendégségbe megy! Gyorsan bekapcsolta a mobilját és felhívta az éttermet.
– Zolikám, – mondta a telefonba – szerezzetek nekem egy gyönyörû csokor virágot, csomagoljatok be egy üveg jófajta pezsgõt és vörösbort is. Megyek érte nemsokára.
Miután ezt elintézte, gondosan felöltözött és hívott egy taxit. Bezárta a lakást és elindult. A taxi már a ház elõtt várta. Beült a sofõr mellé és bemondta az étterem címét.
* * *
Az étteremnél helyettese, Zoltán fogadta.
– Szervusz fõnököm – üdvözölte széles mosollyal, mert már õ is tudott az éjszaka történtekrõl.
– Szia Zolikám – nyújtott a kezét András.
– Kérem várjon, néhány perc és megyünk tovább – szólt oda András a taxisnak.
Felmentek András irodájába. Zoltán átadta a kért virágot és a két becsomagolt üveget is.
– Jó lesz így, fõnököm? – kérdezte Zoltán.
– Tökéletes, Zolikám. De honnan szerezted ezt a gyönyörû csokrot?
– Tudod fõnök, itt az utcában, vagy öt házzal lejjebb van Jolika néni virágkertészete. Igaz, hogy ilyenkor nem árul virágot. De azért az üvegházban van neki. Elmentem és tõle kértem. Amikor megtudta, hogy te kéred, hogy kinek viszed, egybõl megcsinálta. Azt üzeni puszil, és ugyan ezt üzeni Vikimamának is. Azt mondta, te fogod tudni kicsoda Vikimama.
A kisvárosban a hírek gyorsan terjedtek.
– Milyen kicsi ez a világ! A mi kis városunkról nem is beszélve! – nevetett András. – Persze, hogy tudom, és át is adom Vikimamának.
– Boldognak látszol, fõnök. És én ennek nagyon örülök. Megérdemled, hogy az legyél ennyi év után.
– Ehh, nem számítanak azok az évek, Zolikám. Az a fõ, hogy újra megtaláltam azokat, akiket nagyon szerettem valamikor.
– Nagyon boldog karácsonyt, fõnök!
– Neked is Zolikám és ha bármi gond lenne a mobilomon elértek – mondta búcsúzóul András.
– Ugye nem gondolod, fõnök, hogy zavarni fogunk? – kérdezet Zoltán nevetve. – Háromkor úgyis zárunk, milyen gond lehetne? Meg ha lenne is, majd elintézem.
– Köszönöm, Zolikám, tudtam, hogy számíthatok rád! – válaszolt András, miközben visszaült a taxiba.
Bemondta a sofõrnek a már ismert címet és kényelmesen hátradõlt. A taxi óvatosan elindult a havas síkos úton a villa felé, amely ma Andrásnak a boldogságot jelentette.
* * *
15 perc alatt a villához értek Kevés autó volt az utakon. Az emberek otthon a karácsony estére készülõdtek. András kifizette a taxit és kellemes ünnepeket kívánt a sofõrnek. Kiszállt a kocsiból és megállt a villa elõtt. A hó még mindig nagy pelyhekben hullott.
Órájára nézett. Öt perc hiányzott a délhez. A kapuhoz lépett és becsengetett.
Kisvártatva kisViki jelent meg vállára vetett kabátban és beengedte Andrást.
– Jó napot András, a nagyi már nagyon várja ám. – pletykálkodott a lány csivitelve.
– Hát itt vagyok, és ennek nagyon örülök – válaszolt András kissé elfogódottan, miközben átadta a lánynak a virágcsokrot.
– Köszönöm, ez a virág gyönyörû – pirult el kisViki.
Bementek a villába. Vikimama boldogan ölelte magához Andrást.
– Nagyon vártalak ám, kisfiam – mondta, miután elengedte Andrást.
– Tudom, Vikimama, valaki már árulkodott – nevetett András kisVikire mutatva.
– Ez lány! Ugyan olyan hebrencs és pletykás mint az anyja volt ebben a korban – tessékelte a szoba felé Andrást, Vikimama.
Kisviki a virágot vázába tette.
– Ezt neked hoztam, Vikimama – adta át a pezsgõt és a bort, András amikor a szobába értek. – Jolika néni is puszil. Úgyhogy a virág neked is szól Vikimama. Karácsonyi ajándékot már nem tudtam venni. Kicsit késõn tudtam meg, hogy milyen megtiszteltetésben lesz ma részem, kikkel fogom az ünnepeket eltölteni. – mondta András.
– Köszönöm, Andriskám, látom semmit nem változtál. Ugyan az a gáláns lovag vagy, mint amilyen régen is voltál.
– Ugyan, Vikimama, ez csak egy kis apróság.
– Jól van fiam, én veled nem vitázom – nevetett Vikimama. – Úgy érzem Andris, a legszebb ajándék az, hogy újra megtaláltuk egymást.
KisViki a konyhából egy tálba behozta a húslevest.
– Ülj le. Oda az asztalfõre – szólt Vikimama ellentmondást nem tûrõ hangon.
– Értettem Vikimama! – válaszolt András katonásan.
Ezen aztán mindannyian jót nevettek.
Leültek. KisViki szedett a gõzölgõ levesbõl.
– Én fõztem ám! – dicsekedett a lány. – Úgy egye, András!
– Az illata nagyon jó, biztos az íze is – kezdte András. – de kérhetek valamit, Viki?
– Persze, természetesen – válaszolt a lány, miközben nagyanyja és a maga tányérját is teletöltötte levessel.
– Tegezõdjünk, ha nem esik nehezedre – kérte András. – Én ebben a családban, édesanyádat és Vikimamát is tegezem. Olyan furcsa, hogy pont téged magázzalak.
– Semmi akadálya, de csak ha megittuk a pertut – feleselt kisViki.
– Jól van na! Majd isztok pertut az ebéd után. Most együnk, mert még éhen halok – emelte fel fenyegetõen kanalát Vikimama. – Jó étvágyat!
Csendben fogyasztották az ebédet.
A húsleves után rántott húst tálalt fel kisViki.
Az ebéd alatt csak a rádió szólt halkan, karácsonyi hangulatot árasztva.
(folyt. köv.)
11. rész
Amikor az ebéddel végeztek, kisViki egy üveg vörösbort hozott be. András kinyitotta és mindhármójuk poharába töltött.
– Akkor jöhet a pertu? – kérdezte kisViki.
– Most már igen, már jóllaktam. Egészségetekre! – állt fel Vikimama.
– Egészségedre Vikimama – koccintott András és megpuszilta Vikimamát.
– Egészségedre neked is, Viki – és karját a lány karjába fűzve kiitta az egész pohár bort.
– Neked is egészségedre, András – tegezte le Andrást kisViki, és poharát ő is kiürítette.
Megpuszilták egymást.
– Most pedig kisViki elmegy hoz nekünk kávét, utána meg szépen feldíszíti a fenyőt, amíg mi Andrással beszélgetünk.
– Egy pillanat, Vikimama – szólt közbe András.
– Visszakaphatom anyád fotóját? – kérdezte kisVikitől.
– Egy puszi az ára – incselkedett a lány.
– Azon ne múljon – lépett a lányhoz András és megpuszilta.
KisViki pirulva szaladt ki a szobából.
– Ehh ez a lány! Tiszta anyja! – nevetett Vikimama.
– Gyere Andriskám mesélj! – tessékelte Andrást a fotelek felé.
– Előbb hagy kérdezzek valamit Vikimama. Vikivel mi van. Férjnél van? Vagy van valakije? Egyáltalán mivel foglalkozik? És miért nincs most itthon? – kérdezte, miközben kényelmesen elhelyezkedtek a kis asztalka mellett.
– Ilyen sokat egyszerre? – nevetett Vikimama. – Na jó. Komolyra fordítva a szót. Nincs férjnél. És úgy tudom, hogy nincs barátja sem. Három étterme van. Egy Londonban, egy Párizsban és egy meg Bécsben. Ő a tulajdonos. És ezért nincs most még itthon. De szilveszter előtt valószínűleg hazajön. Legalábbis ezt beszéltük meg.
– Nem is volt férjnél? – kérdezte András.
– Nem, Andriskám, nem ment férjhez.
– És kisViki? Kitől van? Ki az apja?
– Hát ezt Vikitől kell megkérdezned. Nekem se árulta el soha, hogy ki az apja. Bár nekem vannak sejtéseim, de az nem bizonyosság! – mosolygott huncutul Vikimama.
– Itt a kávé – lépett a szobába kisViki. – Rólam volt szó? – tette le a kávékat.
A tálca alól előhúzta a fényképet, amit András reklamált.
– És itt a fotó is. Most már megkapom a puszit? – incselkedett.
– Már megkaptad, de kaphatsz még egyet – állt fel András mosolyogva és homlokon csókolta a lányt.
– Köszi, ez jól esett – fogta meg András karját a lány és ő is homlokon csókolta Andrást.
– Jó..., tudom nagyikám, fenyődíszítés – nevetett, és már ki is viharzott a szobából.
Vikimama és András belekortyoltak a kávéba, és András belekezdett az elmúlt húsz év történéseinek elmondásába.
– Amikor nem jöttetek haza, teljesen ki voltam borulva. Nem tudtam, hogy mi az oka. Nem tudtam, hogy Viki, hogy hagyhatott el, amikor annyira szeretett. Szeptemberben megkezdődött a főiskola. Minden energiámat a tanulásnak szenteltem. Valamivel el kellett magamat foglalni, hogy felejteni tudjak. Az iskola jól sikerült, de a felejtésből nem lett semmi. Amikor végeztem, ide helyeztek az étterembe, üzletvezető helyettesnek. Aztán amikor Tónibácsit nyugdíjazták, akkor engem neveztek ki üzletvezetőnek. Azóta itt élek. Van egy kétszobás lakásom. És már az étterem is a tulajdonom. Szeretem csinálni. Más nem is létezett az életemben. Lassan már bele is törődtem abba, hogy így fog elmúlni az életem. De tegnap este megtaláltalak benneteket! És most hidd el boldog vagyok, Vikimama. Csak azt áruld el, miért nem adtatok semmi életjelet magatokról?
– Tudod, Andriskám, nagyon nehéz nekem erről beszélnem. – sóhajtotta. – De azt gondolom, itt az ideje, hogy megtudd az igazságot. Én azokban az években, amikor Vikivel megismerkedtetek, a Belügyminisztériumban dolgoztam az elhárításnál. Elegem volt az egészből. Ki akartam lépni. Otthagyni az egészet. De persze ez nem volt annyira egyszerű. Egy nagyon jó kolléganőmmel, barátnőmmel beszéltem csak erről. Nem engedtek volna kiszállni. Akkor nehezen hittem el, de ez volt az igazság. A kolléganőm azt javasolta, hogy ne is beszéljek erről senkinek, mert csak bajom lehet belőle. Vikinek megígértem, ha leérettségizik, kiviszem Londonba két hétre. Még ez az utunk is veszélybe került volna. Én mikor elindultunk, már pontosan tudtam, hogy nem fogunk hazatérni. Azok a könnyek a reptéren, nem az öröm könnyei voltak. Most megutálhatsz, és én azt is megértem.
– Dehogy utállak meg, drága Vikimama! – kiáltott fel András.
– Megérteném, Andriskám, de nem volt más választásom, hidd el.
– Viki tudott arról, hogy nem jöttök haza?
– Dehogy tudott. Az kellet volna még! Amilyen cserfes volt világ életében, biztos, hogy neked elmondta volna. Csak én tudtam róla, hogy nem jövünk haza. Még a kolléganőmnek sem mondtam el. Bár ő, szerintem érezte.
– Mikor tudta meg Viki, – vágott közbe András.
– Amikor Londonba leszálltunk a repülőről, elmentünk a szállodánkba és ott mondtam meg Vikinek, hogy nem megyünk haza.
– Mit szólt hozzá?
– Sírt, toporzékolt. Azt mondta, hogy ő akkor is hazamegy, ha én maradok. Őt várja a szerelme, a barátok, a főiskola. Mit kezdjen itt kint idegenben magával? Aznap este csúnyán összevesztünk. Alig akarta megérteni, hogy az neki is rossz lenne. Hiszen állandóan megfigyelnék, zaklatnák az anyja miatt. Kaptam én akkor tőle hideget, meleget.
– Viki haza akart jönni? – csillant fel András szeme.
– Igen, fiam, haza akart jönni. Első este megírta neked a lapot, ahogy megérkeztünk. Én megmondtam neki, hogy ez volt az utolsó, amit írhatott neked. És attól kezdve nem volt szabad semmilyen kapcsolatot tartania senkivel aki itthon maradt. Persze ez rám is vonatkozott.
– A testvéreddel sem leveleztél, Vikimama?
– Nem, vele sem. Hiszen őt is figyelték, lehallgatták. Azt gondolták, hogy majd csak jelentkezünk valakinél. De ennek nem volt szabad bekövetkeznie. És drága Erzsikém úgy halt meg, 1980-ban, hogy elutazásunk előtt beszéltem vele utoljára, amikor itt jártam nála. Nem találkoztunk többet. – törölgette könnyes szemét Vikimama.
– Nagyikám, ezeket a díszeket is feltegyem a fenyőre – szaladt be kisViki, kezében néhány kopottabb dísszel.
– Persze, kislányom, tedd csak fel.
– Drága nagyikám, hiszen te sírsz! bújt oda nagyanyjához a lány. – Csak nem András a könynyeid okozója?
– Dehogy András! Csak beszélgetünk és a régmúlt dolgok nem mindig vidámak, kislányom.
– Hozzak még egy kávét? Kértek? – kérdezte a lány készségesen.
– Kérsz, Andriskám, mert én innék még egyet.
– Én is szívesen meginnék még egyet – mondta András mosolyogva.
– Máris hozom – szorgoskodott kisViki és egy cuppanós puszit nyomva Vikimama könnyes arcára elviharzott a konyha irányába.
Vikimama folytatta az elbeszélést.
– Tudtam. hogy Londonban kihez forduljak. Politikai menedékjogot kértünk. Nagyon gyorsan meg is kaptuk, hiszen értékes személynek számítottam. Augusztus közepére már lakásunk is volt, London külvárosában. Eldugtak minket a világ szeme elöl.
– Itt van a finom kávé – jött be kisViki tálcájával, amelyen most három kávé gőzölgött.
– Most én is iszom veletek – mondta.
Vikimama elé tette az egyiket, András kezébe adta a másikat. A harmadikat a kezében fogva lekuporodott Vikimama lábához.
Vikimama megkeverte kávéját, kortyolt egyet és így folytatta.
– Vikinek elintézték, hogy az egyetemre felvételt nyerjen. Így hát az életünk folytatódott, csak egy vadidegen városban, távol attól az országtól, ahol annyi évet leéltünk.
– Viki beletörődött ebbe az állapotba? – kérdezett közbe András.
– Nem, fiam. Nem törődött bele. Állandóan a nyomában kellett lennem, nehogy valami őröltséget csináljon. Annyira haza akart jönni.
Aztán szeptember közepén kiderült, hogy Viki terhes. Kérdeztem Vikitől, hogy most mi legyen? Elveteti-e, vagy megtartja. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy megtartja. Felvetettem hogy, nem lenne-e jobb elvetetni, hiszen előtte van a főiskola. De hajthatatlan maradt. Azt mondta, hogy legalább ennyi emléke legyen Magyarországról, ha már a többit elvettem tőle. Akkoriban még elég feszült volt a viszony közöttünk. Persze, most már sajnálnám, ha nem lenne ez a kislány!
– Ugye, nagyi? – nevetett kisViki.
– Na eridj, folytasd a díszítést, mert soha nem leszel kész – simogatta meg a lány fejét nagy szeretettel.
Viki felállt puszit adott Vikimamának, a kiürült kávéscsészéket a tálcára rakta és kiment a szobából.
András fejében száguldoztak a gondolatok. Próbálta összerakni az imént hallottakat. Viki haza akart jönni... szeptemberben derült ki a terhessége... „legalább ennyi emléke legyen Magyarországról”. Hirtelen megkérdezte Vikimamától:
– Mikor is született kisViki?
– 1971. április 8-án, Andriskám – jött a válasz.
András csak ült, nézte a vele szemben helyet foglaló Vikimamát aki csak mosolygott, mint a „majdnem minden titkok” tudója.
A szobában a kakukkos óra négyet jelzett.
(folyt. köv.)
12. rész
A szobában a kakukkos óra négyet jelzett.
A hirtelen beállt csendet Vikimama törte meg.
– Mi baj van Andriskám? – kérdezte.
– Semmi... semmi, Vikimama, csak elgondolkoztam ezen az egészen. Viki tényleg nem mondta meg, hogy kisViki kinek a lánya?
– Hidd el fiam, hogy nem. Én mindent kipróbáltam. De ezt soha nem árulta el.
– Kisviki sem tudja?
– Ő is sokszor kérdezte az anyját, de mindig azt a választ kapta, majd egyszer, ha itt lesz az ideje, megtudja.
– Viki, hogy járt egyetemre, amikor ott volt neki a baba? – kérdezte András.
– Ott voltam én is, Andriskám. Segítettem, amennyit csak tudtam. Viki egyetemi évei alatt többet volt velem kisViki, mint az anyjával. De én azt szerettem volna, ha Viki tanul. Vállaltam az unokám nevelését. És hidd el, Andris, ez nem volt számomra teher. Szívesen csináltam. Ez a kislány kincs. Az én kicsi kincsem.
– Gondolom, Vikimama. Látom, hogy nagyon szereted, és kisViki is nagyon szeret téged.
– Tudod, mindenem ez a kislány. Amikor megszületett Viki még erősen az első évet végezte. Igyekezett ő sűrűn hazajönni, de azért csak velem volt sokat ez a gyerek. Aztán a nyáron jól „kibabázta” magát. És ez így ment az egyetem alatt végig. Mire elvégezte addigra kisViki is már nagyobb volt.
– Milyen eredménnyel végzett Viki – kérdezett közbe András.
– Természetesen kitűnővel. Tudod, hogy mindig jól tanult.
– A fiúkkal, hogy állt az iskola alatt? – kérdezte félénken András.
– Ahogy most, kisfiam, sehogy. Nem igazán érdekelték a fiúk. Amikor egyszer megemlítettem neki, hogy miért olyan tartózkodó az évfolyamtársaival, azzal vágott vissza: Tudod, anya, elszakítottál a szerelmemtől. Nem szeretnék megint így járni!
– Hiába mondtam neki bármit, csak ment a maga feje után. Mikor végzett az iskolával otthon maradt fél évre. Akkor sokat foglalkozott kisVikivel. Aztán talált magának munkát egy étteremben. Ott dolgozott öt évig. Amikor onnan eljött, megmutatta a betétkönyvét. Annyi pénze volt, hogy tudott nyitni egy kis éttermet. Meg is csinálta.
Elhallgattak. Csak a rádióból szóló halk zene törte meg a csendet.
KisViki lépett be a szobába.
– Készen vagyok a díszítéssel, nagyikám. Megnézitek, hogy sikerült? – kérdezte.
– Gyere András, nézzük meg, mit alkotott ez a lány – állt fel a fotelből Vikimama.
Átmentek a másik szobába. Ott ált a kisViki által feldíszített fenyő. Nem volt túl nagy, olyan egy méter húszra saccolta András. De teljes pompájával betöltötte a szobát. Nagyon hangulatos volt.
– Nagyon szépen sikerült – szólalt meg András. – Gratulálok!
– Tényleg gyönyörű, kislányom. Bár anyád is itt lehetne. – mondta Vikimama, de a mondat végét majdnem elharapta. Andrásra nézett, aki kissé szomorúan állt mellette.
– Ne szomorkodj, Andriskám. Viki is hamarosan hazajön, akkor majd láthatja a fát, és persze téged is!
– Igyunk egy pohár bort – ajánlotta kisViki. – Legyetek már jókedvűek – kérlelte Vikimamát és Andrást.
Visszamentek a másik szobába. András töltött a poharakba, koccintottak és megitták a bort.
– Mikor lesz ajándékosztás – kérdezte kisViki nagy kíváncsi szemekkel.
– Hat óra körül, kislányom. Tudod, hogy mindig úgy szoktuk. Utána megvacsorázunk és majd elmegyünk az éjféli misére. Velünk tartasz, András?
– Éppen kérdezni akartam, Vikimama, hogy mentek-e? Természetesen veletek tartok.
– Utána hazajössz velünk és itt alszol, András.
– Ugyan, Vikimama, elég nagy fiú vagyok már, hogy haza tudjak menni – nevetett András.
– A nagyival nem szabad ám vitatkozni, András – szólalt meg kisViki, huncutul nevetve.
– Nem vitatkozom én – nevetett András – nem is mernék.
– Összepakolok a másik szobában és kirakom az ajándékaimat – mondta kisViki és máris eltűnt a szobából.
Ismét leültek a fotelokba.
– Mikor jöttetek haza, Vikimama.
– Amikor idehaza új szelek kezdtek fújdogálni, én is utána érdeklődtem, hogy mi lenne, ha hazajönnék. Kiderült, hogy amiért akkor kinn maradtam, ma már nem büntetnek meg. Volt egy kis megtakarított pénzem. A barátnőmet megkerestem levélben, akivel tegnap este vacsorázni voltunk, és ő segített. Ez a kis villa éppen eladó volt. Hát megvettem. És idén augusztusban be is rendeztük. Nem sokat voltunk még itthon. KisViki is kint tanul Párizsban. Most a szünet miatt itt tud lenni velem. Aztán Vikim is hazajön a két ünnep között pihenni. Együtt lesz a család. Úgyse sokszor fordul ez elő. De arra nem gondoltam volna, hogy idén te is velünk leszel, Andris! Hidd el, nagyon örülök, és biztos vagyok benne, hogy Viki is örülni fog, ha megtudja.
– Viki mikor jön haza? – vágott közbe András türelmetlenül.
– 28-án, vagy 29-én. Attól függ, hogy engedi a munkája.
– Gondolod, hogy akar még velem találkozni, Vikimama?
– Tudod kisfiam, hányszor, de hányszor megkaptam én Vikitől, hogy elszakítottam tőled? Nem is lehet összeszámolni. Ezek után feltételezed, hogy ne akarna találkozni veled?
– Miért nem kerestetek eddig meg?
– Amíg az előző rendszer volt, nem lehetett. Amikor már lehetett, hiába próbálkoztam. A ház, ahol Pesten éltél a szüleiddel, már rég nincs meg. Lebontották. Valami lakótelep van a helyén. Próbáltam én kérdezősködni arrafelé de Zemplényiéket senki nem ismerte. Arra végképp nem gondoltam, hogy itt foglak megtalálni!
– Úgy látszik a sors ezt szánta nekünk – állt fel András, megölelte Vikimamát.
A kakukkos óra fél hatot jelzett.
A másik szobában megszólalt a telefon. KisViki éppen ott volt és felvette.
Vikimama és András is meghallották a telefon csengését. Felálltak és átmentek a másik szobába.
– Neked is boldog karácsonyt anyukám – hallották kisViki hangját – igen, máris adom a nagyit – mondta, és nagyanyja kezébe adta a telefont.
– Szia Vikikém, minden rendben? Jól vagy?
– Köszi, anyucikám, nálam minden rendben – hallatszott ki a telefonból. – Boldog karácsonyt nektek és 28-án vagy 29-én otthon leszek.
– Rendben kislányom, mit itthon fogunk várni. De várj! Nehogy letedd! Szeretném valakinek átadni a telefont. Egy kis karácsonyi meglepetés – mondta Vikimama és az elképedt András kezébe nyomta a telefont.
– Szia... drá... ga... Viki... – dadogta a készülékbe András a meglepetéstől. – Zemplényi András vagyok.
A vonalban először csend volt, majd kisvártatva sikolyszerűen hallatszott Viki régen hallott hangja:
– András, te vagy az? Ez nem igaz, ezt nem hiszem el – hallotta András a vonal túlsó végéről.
De akkor már mindketten sírtak. Az elmúlt húsz év feszültsége most tört elő mindkettőjükből. Most, amikor úgy tűnt, végre megtalálták egymást.
Vikimama és kisViki csak nézte a zokogó férfit és nekik is eleredtek a könnyeik...
(folyt. köv.)
13. rész
– Szia... drá... ga... Viki... – hallotta a telefonban Viki, András hangját – Zemplényi András vagyok.
– András, te vagy az? Ez nem igaz, ezt nem hiszem el – mondta szinte sikoltva Viki.
Csend állt be a telefonbeszélgetésbe. Mindkettőjük meglepetésének csendje. De ez nem tartott sokáig. Viki szakította meg kissé szipogva, hüppögve.
– Hogy kerültél te anyuciékhoz, Andris? – kérdezte sírós, nevetős hangon.
– Tegnap este rám találtak. Vagy én rájuk? Már nem is tudom, de nem is ez az érdekes. – jött András megilletődött válasza. – Nálam vacsoráztak, az éttermemben. Ma este meg én vacsorázom náluk.
Nehezen indult a beszélgetés, hiszen 20 éve nem látták, nem hallották egymást.
– Gyere haza édes, gyere haza hozzám! – szakadt ki Andrásból hirtelen.
– Megyek! Hamarosan megyek, Andris! 29-én legkésőbb otthon vagyok. Nagyon fogok igyekezni! Ígérem, édes! Még most sem akarom elhinni, hogy ennyi év után megtaláltalak – hallotta a telefonban Viki kissé még most is sírós hangját.
– Eléd megyek a reptérre, Viki! – mondta András hirtelen ötlettel.
– Ne gyere édes, hisz’ még magam sem tudom, mikor érkezem. Sietek hidd el. Ha kibírtunk az elmúlt 20 évet, akkor ez a pár nap már nem számíthat. – válaszolta Viki.
– Legyen úgy, ahogy akarod – mondta András most már teljesen leküzdve sírását.
– Boldog karácsonyt Andris! Sietek hozzád!
– Köszönöm édes! Neked is nagyon szép ünnepeket! – válaszolta András.
Letették a telefont.
Viki szállodai szobájának ajtaján kopogtak.
– Igen – szólt ki az ajtón.
A szobapincér lépett be és betolta a kis kocsin Viki vacsoráját.
– Köszönöm – mondta Viki és borravalót adott a pincérnek.
A pincér megköszönte és távozott.
Délelőtt találkozója volt párizsi éttermének vezetőjével itt a szállodában.
Viki egész évben nem sokat pihent. Állandóan „ingázott” három étterme között. Úgy tervezte, az év végét szeretteivel tölti el. A januárt is pihenésre szánta. Hiszen kisViki is otthon lesz. Csak februárban megy vissza Párizsba az egyetemre. Ritkán vannak együtt. Épp ideje, hogy foglalkozzon a lányával is. Sokszor megkapta kisVikitől és Vikimamától is, hogy keveset van velük. Legyen ez most a meglepetés, hogy egy teljes hónapig velük lesz.
Miután alkalmazottjával délelőtt megbeszélte a teendőket, mert nem lesz most egy egész hónapig, boldog karácsonyt kívánt neki, és dolgára engedte. Viki azután sétált egy nagyot, kiszellőztette a fejét. A párizsi utcák ünnepi fényárban úsztak. Késő délután ért vissza a szállodába és hívta fel édesanyját. Micsoda meglepetés is érte – gondolta.
Nem tartott fenn lakást sem Párizsban, sem Bécsben, hiszen jószerivel mindig úton volt. Londonban még megvolt Vikimama lakása. Ott mindig megvolt a helye. De ha Párizsba, vagy Bécsbe ment, szállodában lakott.
Egyedül volt szállodai szobájában. Mindig határozott kemény jellem volt. De most előtörtek belőle a könnyek. Húsz év után megtalálta régi szerelmét. Akit odahaza hagyott és nem is keresett, mert édesanyja ezt nem engedte meg neki. Tudta, hogy anyjának nem András ellen volt kifogása. Megértette az érveket, amit elmondtak neki, hogy miért nem is írhat neki, miért nem keresheti. De a szíve csak Andráshoz húzta. Hosszú ideig nem bocsátotta meg anyjának, hogy szerelmétől elszakította. Az eltelt évek alatt teljesen független nővé vált.
Spórolós volt, kétszer is meggondolta mire ad ki pénzt. Lányától – kisVikitől – semmit nem sajnált. Neki mindent megvett. Anyjának is segített. De magára keveset költött.
A férfiakat kerülte. Számára nem létezett más férfi, csak András. Az elmúlt évek alatt volt ugyan néhány férfi az életében, de azt kellett megállapítania, hogy egyik sem hasonlít Andrásra. Nem tudták azt nyújtani, amit Viki elvárt volna. Azt a figyelmességet, szeretetet, gyengédséget, amit Andrástól azalatt a gyönyörű két év, és az utolsó két nap alatt megkapott. Nem is volt hosszabb kapcsolata egyikkel sem.
Ha életében rosszabb napok voltak, mindig arra a két csodás napra emlékezett vissza. Az tartotta benne a lelket, hogy talán egyszer visszakapja szerelmét.
És most úgy látszik visszakapja. Remélte, hogy András szereti még. A rövid telefonbeszélgetésből nem úgy tűnt, hogy ne szeretné.
Gondolatait telefoncsörgés szakította meg.
A szálloda portás jelezte, hogy 25-ére 9 óra 30-ra megvan a repülőjegye Londonba.
– Reggel hétre kérem a számlát és a repülőjegyet, valamint egy taxit, ami kivisz a reptérre – mondta a telefonba Viki.
– Meglesz, asszonyom, szép álmokat! – jött a portás udvarias válasza a telefonból.
– Jó éjt! – mondta Viki.
Most már csakis szép álmai lehetnek – gondolta, miközben elmosolyodott.
Úgy tervezte, hogy 25-én Londonba repül. Összekészíti a karácsonyi ajándékokat, amiket vinnie kell. A 26-át barátaival szándékozott tölteni Londonban. 27-én utazott volna Bécsbe. 28-án találkozott volna a bécsi étterem vezetőjével. Aztán ha kedve úgy engedte volna, akkor még aznap, de lehet, hogy csak 29-én repült volna haza. Ez a terv most felborulni látszott.
Mindent lerövidít – gondolta.
25-én utazik, délelőtt gyorsan összepakol és meglátogatja barátait. 26-án már Bécsbe megy a reggeli géppel. Bemegy az étterembe és mindent megbeszél a vezetővel. Aztán majd meglátja, hogy eléri-e az aznapi budapesti repülőt, vagy csak 27-én megy haza.
Mindenképpen legalább két napot nyer. Nem szeretett kapkodni, azért is volt eredetileg így tervezve az utazása. De most megváltozott a helyzet. Megtalálta Andrást. Mennie kell! Minél előbb.
Valami vonzotta mint a mágnes. Szíve szerint most rögtön indult volna, de eszével tudta, hogy ez nem lehetséges. Szenteste van. Már a repülőjáratok is elmentek. Ha eddig kibírta, már nem számíthat ez a pár nap.
Szállodai szobája ablakából az Eiffel Toronyra látott. A kivilágított torony mint egy nagy fenyőfa meredt az égre. Boldog volt. András volt az ő nagy-nagy karácsonyi ajándéka.
Lezuhanyozott és korán lefeküdt. Vacsorája érintetlenül maradt ahogy a szobapincér behozta. Volt is kedve most enni...
Kezével végigsimított ujján lévő karikagyűrűjén, szeme nedves volt.
Hármat, maximum négyet kell aludnia, és újra találkozik régen látott szerelmével, vőlegényével.
Ezzel a boldog érzéssel a rádió halk zenéjére elaludt...
14. rész
– Boldog karácsonyt Andris! Sietek hozzád! – hallotta szerelme hangját a telefonban.
– Köszönöm édes! Neked is nagyon szép ünnepeket! – válaszolta András.
András letette a telefont és csak állt, mint akinek földbegyökerezett a lába.
– Idd meg ezt András – lépett hozzá kisViki egy kupica konyakkal. – Hidd el, jót fog tenni, hiszen olyan fehér lettél mint a frissen meszelt fal.
– Tudod, ennyi év után újra hallani édesanyád hangját... nem is tudom... nem találok szavakat... én most nagyon boldog vagyok.
– Elhiszem, András. De azért csak idd ezt meg! – mosolygott rá a lány.
– Köszönöm. Még a mosolyod is édesanyádra emlékeztet – itta meg a konyakot András.
Visszamentek a nagyobbik szobába.
– Most ti maradjatok itt, amíg az ajándékaimat a fenyõ alá teszem – fogadta õket Vikimama. – Aztán ajándékosztás, és jöhet a vacsora.
– Ne segítsek, nagyikám? – kérdezte kisViki ártatlan szemekkel nézve nagyanyjára.
– Ehhez aztán nem kell nekem segítség – nevette el magát Vikimama. – Kíváncsi a kis hölgy! Mint mindig. De most már hamar megtudod, mit kapsz! – mondta Vikimama és kiment a szobából.
Kisviki és András ketten maradtak a szobában.
– Nagyon szeretted anyámat, András? – kérdezte a lány.
– Nem csak szerettem, még ma is szeretem. Soha nem múlt el ez a szerelem. Édesanyád volt számomra a „nagy Õ”. Más lány nekem nem kellett, és most sem kell. Mit tudsz te kislány, az édesanyád és az én kapcsolatomról?
– Szinte mindent. Anyu és nagyi mindent elmesélt, a találkozásotoktól kezdve egészen addig, amíg Londonba nem kerültek – válaszolta a lány.
– Tudod, András, ha rólad esett szó, anyám mindig olyan nagy szeretettel beszélt az õ „nagy szerelmérõl”. Soha nem tudtam elképzelni, hogy szerethetett ennyire. De már megértem õt. Most, hogy megismertelek, érthetõvé vált minden. Két hete, Párizsban az utolsó féléves vizsgám után találkoztunk anyuval. Éppen õ is ott volt. Beültünk a szálloda presszójába beszélgetni. Anyu fagyit rendelt. Képzelheted, télen fagyit. Ez is jellemzõ rá. – nevetett kisViki.
– És akkor is rólad mesélt. Az egyik kirándulásotokról. Amikor kificamította a bokáját, és te a karodban vitted végig a menedékházig. És azt mondta, hogy ezzel is csak azt bizonyítottad, mennyire szereted. Volt vagy két kilométer az út. De azt mondta, hogy biztos tovább is vitted volna, ha messzebb van az a ház.
– Tovább is vitted volna, András? – kérdezte incselkedve kisViki.
– Bármeddig vittem volna, hidd el. A szerelem nagy úr! – válaszolt mosolyogva András.
– És most is vinnéd?
– Ha arra vagy kíváncsi, hogy még ma is szeretem-e édesanyádat, akkor a válaszom annyi, hogy igen, most is vinném, mert még most is szeretem. És ha itthon lesz be is bizonyítom neked, hogy mennyire szeretem! – mosolygott András a lányra.
– Én is kérdezhetek tõled, Viki?
– Persze, kérdezz csak. Én mindenre válaszolok – nevetett a lány vidáman.
András erõsen gondolkozott, hogy szóba hozza-e a kérdést, de aztán hirtelen csak megkérdezte.
– Ki az édesapád, Viki?
– Nem tudom, András. Anyu soha nem mondta meg. Sokszor megkérdeztem tõle, de mindig az volt a válasza, hogy majd ha itt lesz az ideje, akkor megtudom. Én már beletörõdtem, hogy nincs apám. Anyutól mindent megkaptam és megkapok ma is. Nagyon szeret. Tudom... Érzem... És itt van nekem drága nagyikám. Szinte mindig vele voltam, amíg kisebb voltam. Jó is volt ez így nekem. Apa nem igazán hiányzott, hiszen azt sem tudtam, hogy milyen az, ha az embernek apja is van. A középiskolában a lányok meséltek ugyan errõl, de átélni nem volt módomban ezt az érzést, hiszen nekem nem volt apám. Illetve biztos volt és talán még van is, csak én nem tudok róla és valószínûleg õ sem rólam.
– Örülnél, ha édesanyád elárulná, hogy ki is az apád? Ha találkozhatnál vele?
– Persze, András. Örülnék. Nagyon örülnék, mert mégiscsak az a normális, ha az ember lányának apja is van. És tudod minek örülnék még jobban?
– Minek?
– Ha az apám olyan ember lenne, mint te, András! – adott egy gyors puszit András homlokára, és kiszaladt a szobából.
* * *
Hat órakor mindhárman a feldíszített fenyõ elõtt álltak. Vikimama elkezdte a „Mennybõl az angyal”-t. Kisviki és András is csatlakoztak.
Ezután kisViki – mint egy kisgyerek – a fenyõhöz szaladt és az ajándékok között kezdett kutatni.
– Nézd, nagyikám, ez a tiéd, meg ez is... és ez is – nyomta nagyanyja kezébe a három csomagot.
Visszament a fenyõhöz és egy kis dobozkával tért vissza.
– Vikikének csak ennyi van? – kérdezte duzzogva, szomorú arccal.
– Bontsd csak ki, kislányom – nevetett Vikimama. – Akkor mondd, hogy „csak” ennyi!
Átmentek a nagyobbik szobába, hogy megnézzék az ajándékokat.
Vikimama egy pulóvert és egy könyvet kapott. A harmadik csomagból egy album került elõ. Viki beszkennelte édesanyja és nagyanyja régi fotóit. Minden képhez aláírást is készített, és így kinyomtatta azt. Vikimama nagyon örült ennek. Büszkén mutatta Andrásnak a nyomtatott fotókat.
– No, kislányom, bontsd már ki az ajándékod! – mondta Vikimama.
KisViki a becsomagolt dobozról levette a masnit. Aztán óvatosan elkezdte a csomagolópapírt is bontogatni. Nem tépte, finoman bontogatta. Mikor azzal is végzett, óvatosan nagyon lassan kinyitotta a dobozt.
– Drága nagyikám, ez az enyém? – ugrott boldogan Vikimama nyakába.
– Persze, hogy a tiéd – nevetett Vikimama!
A dobozban egy kulcs volt.
KisViki elsõ saját autójának a kulcsa.
* * *
Miután jóízûen elfogyasztották a vacsorát, ismét a fotelokba helyezkedtek el. András mindhármójuk poharába töltött a vörösborból.
– Tudod, Vikimama, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörû karácsonyom lesz az idén. – szólalt meg András. – Szebb karácsonyi ajándékot el sem tudtam volna képzelni magamnak.
– Én se gondoltam volna, kisfiam, hogy ezt a karácsonyt együtt töltjük. Hidd el, nagyon boldog vagyok, hogy rád találtunk. És szerintem Viki is nagyon örül.
– Én is örülök, nagyikám – kotyogott közbe kisViki.
– Az autódnak? – kérdezte nevetve Vikimama.
– Annak is, de fõleg Andrásnak. Anya biztos nagyon boldog most, hogy megtaláltuk Andrást. És anya boldogsága nekem mindent megér. András lett anya karácsonyi ajándéka – nevetett kisViki huncutul.
Percekig csend volt a szobában.
A rádióból kiszûrõdõ halk zene hangjai töltötték csak be a szobát.
KisViki törte meg a csendet.
– Hol járnak a gondolataitok? – kérdezte.
Vikimama és András szinte egyszerre válaszoltak:
– Anyádnál, kincsem – mondta Vikimama.
– Vikinél! – érkezett a válasz Andrástól is.
– Érdekes! Én is éppen anyura gondoltam, hogy milyen jó is neki, mert van egy férfi, aki nagyon szereti! – mondta kisViki.
* * *
„Tizenegy óra. Híreket mondunk...” hallatszott a rádióból.
Felöltöztek és elindultak az éjféli misére.
András arra gondolt, most hálát adhat az égieknek, hogy meghallgatták és – bár kissé megkésve – teljesítették sok éven át megfogalmazott kérését.
(folyt. köv.)
15. rész
25-én reggel Viki korán ébredt. Éppen csak hat óra volt. Felkelt, lezuhanyozott, felöltözött és összepakolta kis kézitáskáját. Soha nem utazott nagy bőröndökkel. Mindig csak a legszükségesebb dolgokat vitte magával.
Reggel hétkor már a szálloda portáján várta, hogy kifizethesse számláját. A rendelt taxi is megérkezett és a repülőtérre vitte.
A gép indulásig még volt ideje. Nézelődött a vámmentes boltban, de semmi olyat nem látott, amit érdemes lett volna megvennie.
Beszálláshoz szólították az utasokat. Viki felszállt a gépre és kényelmesen elhelyezkedett. Egy óra és Londonban lesz – gondolta.
A gép megmozdult és elindult a kifutópálya irányába.
* * *
Londonban a szokásos köd fogadta. Nem igazán szerette ezt a várost. De kénytelen volt itt élni elég hosszú ideig, mert anyja erre kényszerítette. Eszével tudta, hogy anyjának igaza van. De a szíve örökké hazavágyott. Haza, Magyarországra, Andráshoz.
A taxi gyorsan a kertvárosi házhoz vitte.
Belépett a házba. Levette kabátját és egyből a telefonhoz lépett. Felhívta barátait, akikkel másnap találkozott volna. Megbeszélte, hogy ma menne hozzájuk. Barátainak nem volt kifogása ez ellen.
Miután ezzel végzett, a repülőteret hívta és a 27-i Bécsbe szóló helyfoglalását átrakatta 26-ára. Nem okozott gondot, volt hely a repülőgépen.
Átöltözött, hívott egy taxit és barátaihoz vitette magát.
A délutánt kellemesen töltötte el barátai társaságában. Elmesélte, mekkora öröm érte.
Barátai örültek Viki boldogságának.
* * *
András is korán ébredt. Hirtelen azt sem tudta, hol van. Nem jól aludt. Az ő korában már nagy úr a megszokás. Saját ágyában tudott igazán jól aludni.
Nyújtózkodott, hogy elgémberedett tagjait kissé rendbe szedje. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy karácsony van, és húsz év után most igazán boldognak érezheti magát. Vikiéknél aludt.
A villában az emeletet foglalták el a hálószobák. Három is volt belőlük. Vikimama úgy alakíttatta át a villát miután megvette, hogy mindhármójuknak külön hálójuk legyen. A földszinten a nagy nappali és a mellette lévő kisebb szoba volt, ahol most a fenyőfa állt. A földszinten volt a konyha is. Fürdőszoba a földszinten és az emeleten is volt.
András felkelt és kilopózott a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyozott és felöltözött.
Ezután csendben a konyha felé vette az irányt, hogy szokásos reggeli kávéja után nézzen. Meglepetésére kisVikit már a konyhában találta. Éppen lefőtt a kávé.
– Jó reggelt András! – köszöntötte a lány egy puszival. – Kérsz egy kávét?
– Kitaláltad a gondolatomat – viszonozta András a puszit. – Épp kávézni indultam.
– Menj csak be a szobába, mindjárt viszem a kávét – mondta a lány és kitöltötte a kávékat.
Bementek a szobába, leültek a fotelekbe. A frissen főtt kávé ott gőzölgött az asztalon.
András rágyújtott és kortyolt a kávéból.
– Kérdezhetek, Viki? – fordult a lányhoz.
– Persze, András, kérdezz nyugodtan.
– Tökéletesen beszélsz magyarul. Hogy lehet ez, amikor életet nagy részét nem is Magyarországon töltötted.
– Egyszerű ez, András. Anyu és nagyi otthon csak magyarul beszéltek. Hiába kellett nekem az iskolában angolul beszélni. Anyuval és nagyival magyarul beszéltünk mindig. Így egymás mellett mindkét nyelvet megtanultam. És harmadiknak ott volt a francia, amit a suliban második nyelvként tanítottak. Így most három nyelven beszélek. De azért anyu ebben is megelőzött eddig, mert ő még a németet is beszéli. Irigylem is időnként a tudását, tapasztalatát.
– Tudásban még behozhatod, de tapasztalatban nem hinném. – nevetett rá a lányra András.
– Ti ebben a városban ismerkedtetek meg, ugye, András? – kérdezte a lány.
– Igen, itt. De az már nagyon régen történt. Még 1968 nyarán.
– Tudod mit, András! Megmutatod nekem ezt a várost? Azokat a helyeket ahol anyuval akkor nyáron megfordultatok? Jó program lenne mára. Lenne kedved hozzá?
– Jó ötlet, én benne vagyok – mondta András, miközben kiitta maradék kávéját.
– Én viszlek a kocsimmal, a sofőröd leszek. Te meg az én idegenvezetőm, jó?
– Be merjek ülni melléd? – kérdezte viccelődve András.
– Nyugodtan beülhetsz, fiam – lépett be a szobába Vikimama. – Jól vezet a lány. Ha én oda merem adni a kocsimat neki, elhiheted, hogy nem rossz „pilóta”!
– Jó reggelt Vikimama! – állt fel András a fotelból, és kezet csókolt az asszonynak. – Ülj le ide!
– Kérsz kávét, nagyikám? – kérdezte a lány de a választ meg sem várva eliramodott a konyha irányába.
– Jól aludtál, András? – ült le az asszony kisViki helyére.
– Köszönöm, tulajdonképpen jól. Bár az én koromban az ember csak a saját ágyában alszik jól. De a tudat, hogy nálatok alszom kárpótolt a saját ágyért. – nevetett.
– Jaj Istenem, a „te korodban” – kacagott Vikimama is – mintha olyan öreg lennél!
– Itt a kávéd nagyikám – lépett be kisViki.
– Köszönöm kincsem. Milyen programról beszélgettetek itt az előbb?
– Andrással elmegyünk és végigjárjuk azokat a helyeket, ahol anyuval is voltak annak idején. Én leszek a sofőr – mondta büszkén a lány.
– Jól van, nem is rossz ötlet. De rám ne számítsatok. Van még egy kis dolgom idehaza – emelte szájához kávéspoharát Vikimama.
– Arra gondoltam Vikimama, hogy úgy déli egy-két óra között visszajövünk érted és elmegyünk együtt ebédelni, ha ez neked is megfelel. – szólalt meg András.
– Tökéletesen megfelel. Várlak benneteket. – válaszolta az asszony.
KisViki és András felöltöztek és elindultak.
* * *
Először a pályaudvar felé vették az irányt. Megismerkedésük helyszínére. Persze az elmúlt évek alatt sok változás történt. Új gépkocsi parkolót építettek a bejárat elé. Beálltak a parkolóba. Volt hely bőven. Bementek a pályaudvarra.
András megmutatta kisVikinek, hol találkoztak először édesanyjával.
– Annak idején te miért jöttél ebbe a kisvárosba? – kíváncsiskodott a lány.
– Érettségi után voltam. Édesanyám testvére, ebben a városban élt. Hozzájuk jöttem nyaralni. Tudod, anyámék azt mondták, pihenjem ki magam, mert ősszel kezdődik a főiskola. Édesanyád pedig nagyanyád testvérénél nyaralt. Unokatestvéremmel, Erikával ismerkedtek össze, és nagyon jó barátnők lettek. Persze, azóta Erika is felnőtt. Jelenleg a férjével külügyi szolgálatban vannak, Japánban. Erika szülei sem élnek már. És a ház sincs már meg, ahol akkor laktak. Lebontották. Most egy bevásárlóközpont van a helyén. Azt már csak így tudom megmutatni. De a fényképen, amit láttál, a háttérben még a régi ház van.
– Milyen volt az a nyár, András? – kérdezte érdeklődve a lány, miközben a kocsi felé sétáltak.
– Voltál már szerelmes, Viki?
– Még nem. Azt hiszem, hogy még nem, de miért kérded?
– Hogy magyarázzam el egy vaknak, hogy milyenek a színek? Látod te pont ezt kéred most tőlem. Meséljem el, milyen a szerelem, valakinek, aki még nem élte át. Az a nyár, nekem a szerelmet hozta. És úgy gondolom édesanyádnak is.
– Te már akkor szerelmes voltál anyumba, András? – kérdezte kisViki nagy, ártatlan szemekkel.
– Igen, szerelmes voltam. Szinte az első perctől kezdve, ahogy megismertem. Szinte, vonzott mint a mágnes. A határozottsága, a kedvessége, a jósága. Arról már nem is beszélek, hogy ugyan olyan csinos volt mint a lánya – nevette el magát András, miközben beültek a kocsiba.
– Olyan vagy – mondta tréfásan duzzogva kisViki és belebokszolt András ball karjába.
András megdöbbent. Ugyan az a mozdulat volt, amit drága szerelmétől, Vikitől is oly sokszor megkapott.
– Ezt kitől tanultad? – nézett kérdőn a lányra.
– Ne haragudj, András, nem akartalak bántani. – nézett félve a férfira, mert azt gondolta, hogy a „bokszolással” megbántotta.
– Nem bántottál, csak ez az egész ismerős valahonnan. Kitől tanultad? – kérdezte újra.
– Nem is tudom, csak úgy jött. Néha anya csinálta ezt viccből velem még régebben.
– Velem is csinálta, nem is egyszer. – mosolyogta el magát András – Remélem, hamarosan újra részem lesz benne...
16. rész
A kocsi lassan elindult a kisváros strandja felé, ahol oly sok kedves órát töltöttek együtt Vikivel. Bemenni ugyan nem tudtak, de a kerítés mellől is jól látható volt az öreg gesztenyefa, ami alatt leterített törülközőjükön sokat beszélgettek, amíg Erika úszott. Most mindent hó takart.
Andrásban előtörtek a régi emlékek. Ritkán járt erre. Nyaranként sem látogatta a strandot. Nem volt ideje ilyesmire. Időnként, ha Budapesten járt, akkor ment inkább uszodába. És amióta a kisvárosnak is volt saját fedett uszodája, néha korán reggel úszott. Az első években, ha mégis a strand felé vitt volna az útja, inkább kerülőt tett. A strand, a gesztenyefa, mindig Vikire emlékeztette. Mára ezek az érzések már kissé elhalványultak. De most fokozottan törtek elő. Egy könnycsepp gördült ki a szeméből. KisViki észrevette.
– Inkább mennyünk innen András. Ha tudom, hogy ennyire felkavar, akár ne is jöttünk volna ide.
– Nincs semmi baj! Már rendben van minden – mosolygott a lányra könnyein keresztül András.
– Látom – nevetett vissza a lány és zsebkendőjével megtörölte András arcát.
– Köszönöm. Olyan vagyok mint egy kisgyerek, igaz? – kérdezte.
– Dehogyis, András. Miért lennél? Az érzelmeket nem kell szégyellni.
Elindultak a kocsi felé.
– Kérdeznék valamit, de ha túl indiszkrétnek tartod, ne válaszolj! – mondta a lány miközben becsukta a kocsi ajtaját.
– Mi lenne az? – nézett kíváncsian András a lányra.
– Talán ez a strand, vagy a gesztenyefa az a hely, ahol először megcsókoltad anyámat? Azért volt ez az elérzékenyülés?
– Nem. Az első csók nem itt történt. Ide rengeteget jártunk, azon a nyáron. Szinte minden nap itt voltunk. Nagyon sok szép emlékem fűződik ehhez a helyhez. Ezért a könnyek. – mosolygott András most már teljesen nyugodtan.
– És az első csók, az hol történt? – kérdezte huncutul a lány.
– Az első csók, hazautazásomkor, amikor édesanyád kikísért a pályaudvarra, akkor történt. Ott és akkor volt az első.
– Úgy látom, András, hogy Te még mindig nagyon szereted anyumat. Mi lesz, ha hazajön?
– Az csak rajta múlik. Ha még ő is szeret, akkor én elvenném feleségül most is. Elég sokat vártam. Hosszúra nyúlt ez az eljegyzés. De ha már nem szeret, ezt a gyűrűt leveszem az ujjamról és megpróbálom végleg elfelejteni – nézett a gyűrűjére András.
Nem mert a lányra nézni. Attól félt, hogy kisViki észreveszi, hogy megint könnyezik. Férfiatlannak tartotta.
– Tudod, András, én azt hiszem, hogy anyu még ma is szeret téged – indította be a kocsi motorját a lány.
Fél kettőre visszaértek a villához.
Vikimama már készen állt. Elindultak ebédelni.
* * *
Késő délután volt, mire András hazakísérte a hölgyeket. Egy koccintásra és egy kávéra még bement.
– Készítem a kávét, ti addig üljetek csak le! – szorgoskodott kisViki.
Bementek a szobába és elhelyezkedtek a fotelekben.
Vikimama érezte, hogy a férfi gondolatai hol járnak.
– Már csak néhány nap és Viki is itthon lesz, Andriskám – nézett rá a férfira Vikimama.
– Nekem örökkévalóságnak tűnik – válaszolta a férfi.
– Ugyan Andriskám. Ne légy már ilyen búvalbélelt. Inkább tölts egy pohár bort.
Viki jött be a frissen főtt kávéval.
– Mi lesz a holnapi program, András? – kérdezte a lány.
– Nekem holnap Budapestre kell mennem. De délutánra már szeretnék itthon lenni.
– Veled mehetek, András? – kérdezte kisViki.
– Ha akarsz, persze, hogy jöhetsz. De biztos, hogy egy tárgyalás miatt érdemes ennyit autóznod?
– Tárgyalás, karácsonykor? – hökkent meg kisViki.
– Akivel tárgyalok, csak holnap ér rá, mert az ünnep után elutazik. És mindkettőnknek fontos a dolog.
– Szívesen veled mennék, András, de csak ha nem zavarok.
– Egyáltalán nem zavarsz. Sőt! Legalább nem fogok unatkozni az úton.
– Én nem megyek sehová. Holnap a barátnőmmel találkozom! – nevetett Vikimama. – De ti csak menjetek nyugodtan.
– Egészségükre a hölgyeknek – emelte fel borospoharát András. – Én megyek is mert reggel indulás van. Még magamat is rendbe kell szednem és pihenni is kéne valamennyit.
– Hol találkozunk András? – kérdezte kisViki.
– Ha neked megfelel, az étteremben. Még be kell mennem néhány iratért. Fél kilencre légy ott, jó?
– Ott leszek, András! – mondta a lány.
András miközben megitta maradék kávéját hívott egy taxit. Elbúcsúzott Vikimamától. KisViki kikísérte.
András beszállt a taxiba és a kocsi elindult.
A lány nézte a távolodó taxit és arra gondolt, hogy ezalatt a rövid idő alatt, mennyire megkedvelte ezt a férfit. Sokat hallott már Andrásról. De az más volt. Személyesen is megismerte azt az embert, akiről anyja, mindig olyan nagy szeretettel beszélt.
Most kezdte igazán megérteni anyja érzéseit...
(folyt. köv.)
17. rész
December 26-án Viki már hajnalban felébredt. Gyors zuhanyozás, egy kis smink, öltözés, és már készen is állt, hogy a repülőtérre menjen. Indult Bécsbe, hogy ottani üzletvezetőjével minden teendőt megbeszéljen. Remélte, hogy gyorsan végez és még eléri a kora délutáni budapesti gépet. Szeretett volna már otthon lenni. Anyjával lányával és Andrással. Kérdés, hogy milyenek András érzései irányába.
Telefonon taxit hívott, a lakást gondosan bezárta. Mire ezzel végzett, a taxi már a ház előtt várta. Gyorsan a reptérre értek.
Volt még egy kis ideje a gép indulásáig. Itt is betért az egyik vámmentes boltba és nézelődött. Talált valamit, amivel úgy érezte talán örömet szerezne Andrásnak. Nem sokat gondolkozott. Kifizette és kézitáskájába tette.
A bécsi járat utasait szólították beszálláshoz. Viki is a beállt a sorba és felszállt a repülőgépre.
A repülőgép menetrendszerinti pontossággal hét óra tíz perckor felszállt, hogy Vikit közelebb vigye szerelméhez.
* * *
András azzal a jóleső érzéssel ébredt, hogy már csak néhány nap és újra találkozik szerelmével. Az órájára nézett. Fél hét volt. Pont időben – gondolta. Így mindenre van ideje.
Felkelt és egyből a konyhába ment, a szokásos reggeli kávéjáért.
A kávézás után gyors fürdés, borotválkozás következett.
Felöltözött.
Miután ezekkel végzett, elindult, kocsijáért, mely egy közeli garázsban parkolt.
A hóesés elállt. Metsző hideg lett.
Még nem volt nyolc óra, András már az éttermi irodájában szedte össze iratait, amelyek a mai tárgyaláshoz kellettek.
Gondosan mindent bezárt és kiment az étterem elé. Az óra 08:26-ot mutatott. KisViki éppen akkor érkezett egy taxival.
– Szia András! – köszöntötte a férfit vidáman.
– Szia Viki! – köszönt vissza a férfi és megpuszilták egymást.
– Indulhatunk? – kérdezte András, miközben kinyitotta a lánynak a kocsi ajtaját.
– Persze, mehetünk – mondta kisViki és beszállt.
* * *
Jó tempóban tudtak autózni. Az előző napi havazás nyomait éjszaka már eltakarították az utakról. Két óra alatt Budapestre értek. A forgalom nem volt nagy, hiszen ünnep volt. Fél tizenegyre már az étterem előtt álltak, ahová András jött tárgyalni. Bementek.
Az étterem tulajdonosa szívélyesen fogadta őket. Andrással régen ismerték egymást. Mondhatjuk, hogy barátok voltak.
– Szervusz András, őrülök, hogy megjöttél. És az ifjú hölgy? Valahonnan nagyon ismerős nekem!
– Ne próbálkozz István, ő kisViki – nevetett András, ismerve barátja észjárását.
– De a fénykép, ami mindig az asztalodon van... – kezdte volna István.
– A fényképen az ő édesanyja látható.
– Micsoda hasonlóság – álmélkodott István.
– De nem azért jöttünk, hogy te itt udvarolj, egész más az oka a mai látogatásomnak. De gondolom, ezt te is pontosan tudod – nevetett András.
– Persze, hogy tudom, de miért veszed el ezt a kis örömöt is tőlem? – nevetett István is, és hátra kísérte vendégeit irodájába.
A tárgyalással fél óra alatt végeztek. András, István éttermét akarta megvenni. Meg is állapodtak az árban. KisViki sokat nevetett közben a két férfi civódásán, ahogy alkudoztak. Miután végeztek, István meghívta őket, hogy ebédeljenek vele.
– Erre az üzletre áldomást kell inni! – jelentette ki István.
– Legfeljebb kisVikivel koccinthatsz, én vezetek – válaszolt András.
– A hölggyel szívesen iszom – csillant fel István szeme.
– Én meg jól beárullak a nejednek! – nevetett András.
– Látja, hogy milyen ember? Még ezt a kis örömöt is sajnálja tőlem. Egyből a nejemmel fenyegetőzik! – fordult István a lányhoz.
A lány jót nevetett a két férfi évődésén.
* * *
Viki repülőgépe délelőtt tíz órakor megérkezett Bécsbe. Rögtön megérdeklődte, hány órakkor tudna továbbrepülni Budapestre. Tizenöt órakkor volt egy járat. Hely is volt rajta. Taxit fogott és a városba vitette magát.
Tamás, bécsi éttermének vezetője fiatal, 28 éves magyar fiú volt. Főnöknője minden kívánságát teljesítette. Egy óra alatt megbeszélték a teendőket.
– Lenne még egy kérésem, Tamás – mondta a végén Viki.
– Mondja csak főnökasszony – nézet kérdően Vikire Tamás.
– Ebbe kéne bevésetni egy kis feliratot – vette elő táskájából a londoni reptéren vásárolt tárgyat Viki.
– De nagyon sürgős lenne. Délután háromkor utazom Budapestre és szeretném magammal vinni.
– A bátyám gyorsan megcsinálja – mosolygott András.
Viki egy kis papírt vett elő és ráírt néhány szót.
– Ezt a szöveget kellene belevésni – adta oda a papírt Tamásnak.
– Nemsoká jövök. Hamar meglesz. – ígérte Tamás és kiment az irodából.
Viki egyedül maradt. Gondolatai Andrásnál jártak. Mióta telefonon beszéltek, nem volt óra, hogy ne jutott volna eszébe. Hogy is alakulhatott volna az életük, ha akkor hazaszökik, ahogy tervezgette. De erre nem kerülhetett sor, mert Vikimama szinte minden lépését figyelte. Még az útlevelét is elvette, hogy nehogy kísértésbe essen. Most már megérti ezeket az óvintézkedéseket, de akkor nagyon haragudott anyjára. Hosszú évek teltek el, mire megenyhült közöttük a feszült légkör. Ebben persze sokat segített, hogy Vikimama mindent megadott neki is és kisVikinek is. Szinte lányaként nevelte a kislányt, csak hogy Viki nyugodtan tanulhasson. És persze az is számított, hogy beleegyezett abba, hogy megszülje a gyereket. Nem az abortuszra beszélte rá. Szinte elsőre elfogadta Viki döntését. És ma már kisViki is egyetemista. Hogy elszálltak az évek – gondolta.
Tamás visszaérkezett és Viki asztalára tette az Andrásnak szánt ajándékot. Viki megnézte.
– Ez csodálatos, Tamás! Nagyon köszönöm! –
– Nagyon szívesen – válaszolta Tamás. – A bátyám üdvözli és boldog karácsonyt kíván.
– Köszönöm Tamás. Ha a szabadságról visszajövök, felkeresem a bátyját. Azt hiszem, lesz egy kis munka számára, ha minden úgy alakul, ahogy szeretném – mosolygott Tamásra Viki.
– Megebédel, főnökasszony? – kérdezte Tamás.
– Nem is rossz ötlet. Igen, ebédelek és utána irány a reptér – állt fel Viki a főnöki székből.
Tamás lekísérte Vikit az étterembe, az asztalához.
Amíg arra várt, hogy ebédjét felszolgálják, András járt a fejében.
A következő ebédet már együtt fogjuk elkölteni, szerelmem – gondolta Viki...
* * *
András és kisViki végezve az ebéddel elbúcsúztak Istvántól.
– Ne induljunk még haza, András. Szeretném, ha kicsit megmutatnád Budapestet. Kétszer jártam csak eddig itt. Alig ismerem.
Még csak egy óra volt. András arra gondolt: Miért is ne?
– Rendben, leszek a kis hölgy „idegenvezetője”, ha megfelelek – mondta nevetve, miközben kinyitotta a kocsi ajtaját.
– Nekem tökéletesen megfelelsz – szállt be a kocsiba kisViki.
Elindultak. András először a budai várba vitte fel a lányt. Megmutatta a Mátyástemplomot. Kis sétát tettek a Halászbástyán is. A szél erősen fújt, ezért aztán beültek egy cukrászdába és süteményt ettek.
Mire a süteményekkel végeztek a Mátyás Templom harangjai épp a három órát kongatták.
Viki repülőgépe ekkor szállt fel a bécsi repülőtér betonjáról...
(folyt. köv.)
18. rész
Még nem volt fél négy, amikor kisViki és András már az Országház előtt álltak a Kossuth téren. KisVikinek nagyon tetszett az épület. Fényképeken, képeslapokon már sokat látta, de élőben eddig még nem.
– Ez csodálatos építmény, András. A fényképek alapján nem is gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas.
– Körbesétáljuk? – kérdezte András.
– Mehetünk – válaszolt a lány vidáman és már szállt is ki a kocsiból.
András bezárta az autót.
– Beléd karolhatok? – kérdezte kisViki.
– Természetesen, ha akarsz – mondta András, és karját nyújtotta.
Elindultak.
Körbejárták az épületet. Viki csak álmélkodott, hogy mekkora és milyen szép. Állandóan beszélt, be nem állt a szája.
Még ebben is az anyjára ütött – gondolta András. Viki is mindig ilyen volt. Beszédben nem lehetett felülmúlni.
– Sokat jártatok errefelé anyával, András? – kérdezte a lány.
– Jártunk erre nem egyszer. Nem kimondotta az épület miatt, de jártunk. Sokat üldögéltünk itt a padon mutatott András a Kossuth szobortól nem messze lévő padra. Persze nem ilyenkor, télen!
– Azt gondoltam – nézett Andrásra nevetve a lány. – És csak üldögéltetek? Vagy esetleg mást is csináltatok? – kérdezte huncutul.
– Beszélgettünk is. Sokat beszélgettünk...
– Nem erre gondoltam – vágott közbe kisViki. – Netán csókolóztatok is?
András elnevette magát.
– De kíváncsi a kishölgy! Persze, csókolóztunk is, ahogy a szerelmesek általában – mondta.
– És innen hogy kísérted haza anyut? – kérdezte kisViki
– Felszálltunk a kettes villamosra, elmentünk az Erzsébet hídig és onnan gyalog. Kocsink akkor még nem volt. De azok, a hídtól a lakásig tartó néhány perces séták mindig gyönyörűek voltak.
– Te nagyon szeretted az én anyucikámat – állapította meg a lány.
– Én nem csak szerettem, én még ma is szeretem – mondta András.
Közben visszaértek a kocsihoz. Beültek.
– Kérhetek valamit, András?
– Persze, nyugodtan.
– Elvinnél oda is, ahol anyu és a nagyi laktak, ahhoz a házhoz? – kérdezte a lány halkan.
Hirtelen csend állt be a beszélgetésbe. András évtizedek óta nem járt azon a környéken. Annál a belvárosi háznál, ahol azon a gyönyörű pénteki napon egymáséi lettek.
– Nagyon nagy dolgot kértem? Kérlek ne haragudj! – törte meg a beállt csendet kisViki.
– Nagy dolgot! De odaviszlek és megmutatom. Egyszer úgy is túl kell esni ezen is. És egyébként is megtaláltalak benneteket. Így már kicsit könnyebb.
András beindította a kocsit és elindultak a belváros felé. A gépkocsi óráján alig múlt el négy óra, néhány perccel.
Viki repülőgépe ezekben a pillanatokban landolt Ferihegyen...
* * *
A belvárosban Andrásnak majdnem a ház előtt sikerült leparkolnia. Kiszálltak a gépkocsiból.
– Ez az a ház – mondta András kissé megilletődve alig hallhatóan. Torkát a sírás szorongatta. De erősnek kell lennie, hiszen megtalálta elveszett szerelmét. Ha Viki is szereti még, az külön boldogság számára. De ha a hosszú évek alatt elmúlt a szerelem, akkor sem tud mit tenni. Azt is el kell viselnie.
– Ne haragudj, András! Lehet, rossz ötlet volt, hogy erre kértelek. De a kíváncsiságom, tudod...
– Nincs már semmi baj. És nem is haragszom. Rád nincs is miért haragudnom. Csak tudod, valahogy most nagyon furcsa itt lennem.
– Bemenjünk? – kérdezte András hirtelen.
– Nem tudom, hogy jó ötlet-e. Talán nem kellene...
– Ha már idáig eljutottunk, csak nem hátrálok meg – fogta meg Viki kezét András, és már húzta is be a kapun.
Felmentek az emeletre. András megmutatta a lakást, ahol Vikimama és Viki laktak annak idején. A ház alig változott. Csak az idő vasfoga hagyott rajta nyomot. A lépcsőházban a málló vakolat, a csorba lépcsők, a lépcsőkorlát fa hiányai. Andrásnak mégis kedves volt a hely. Oly’ nagyon boldogok voltak akkor. Azalatt a két év alatt. És most újra itt van. Megtalálta rég elveszettnek hitt szeretteit. András szívét melegség öntötte el.
A lakás ajtaja lassan kinyílt. Idős hölgy állt előttük.
– Keresnek valakit, kedveskéim? – kérdezte kedvesen.
– Bocsánat, ha zavarunk – szólalt meg András – valamikor a menyasszonyom lakott ebben a lakásban az édesanyjával. Csak a lányának mutattam meg, hol is laktak.
– Jöjjenek be, aranyom. Mikor volt az, amikor itt laktak? – kérdezte az idős hölgy.
– 1970-ig itt laktak. Amíg el nem hagyták az országot – válaszolt András miközben beléptek a lakásba.
– Akkor azóta más nem lakott itt. Én 1971-ben kaptam meg ezt a lakást. Nézzenek nyugodtan körbe. Megkínálhatom magukat valamivel?
– Köszönjük szépen, de nem szeretnénk zavarni – mondta kisViki. – Megyünk is mindjárt!
– Nem zavarnak, kedves. Örülök, ha valaki jön hozzám. Mióta a férjem meghalt, egyedül élek itt. Hogy hívták a kedves menyasszonyát? – érdeklődött a hölgy.
– Bercsényi Viktóriának – válaszolt András.
– Csak nem a Viki lánya? A Bercsényi Vilmosné lánya volt a maga menyasszonya?
– Tetszett talán ismerni? – kérdezte András egyre nagyobb érdeklődéssel.
– Hogy a csudába ne ismertem volna. Hiszen kolléganők voltunk a belügybe – élénkült meg az idős hölgy! – Mi van a Vikivel? Meséljenek már!
– Nagyikám köszönjük jól van. Kinek az üdvözletét adhatjuk át? – kérdezte kisViki.
– Kormosné vagyok. Rózsi! Puszilom a nagyanyádat. És azt üzenem, keressen meg, ha Budapesten jár. Gondolom a címet nem kell felírni – nevetett vidáman az idős hölgy.
András Viki volt szobája előtt állt, és csak a csukott ajtót nézte.
– Nyugodtan menj be, András! Ugye András a neved, fiam? – lépett az ajtóhoz Rózsi, és már nyitotta is.
– Honnan tetszik tudni a nevem? – kérdezte csodálkozva András.
– Viki kolleganőm sokat mesélt rólad. És a memóriám azért még jó! – nevetett a hölgy.
– Köszönjük szépen, hogy be tetszett engedni, de mennünk kell. Hosszú még az út hazáig! – mondta kisViki.
– Nagyon szívesen. Máskor is gyertek. Nyugodtan. Nagyanyádat és anyádat csókolom és őket is várom. Látogassanak csak meg! – mosolygott vidáman a hölgy és nagy puszit nyomott kisViki arcára.
KisViki és András lementek a kopottas lépcsőkön. Beültek a kocsiba és elindultak.
– András! Kicsit fehér vagy. Igyunk egy kávét valahol és induljunk haza. Ha gondolod igyál egy konyakot, majd vezetek én! – szólalt meg a lány.
– Azért kibírom ám. És vezetni is tudok, de a kávé jó ötlet – válaszolta András.
Nem messze a Deák téri buszpályaudvartól megálltak. Volt itt egy kis presszó. Liliom volt a presszó neve.
– Gyere, itt jó kávét kapunk! – mondta kisVikinek.
Beléptek az „L” alakú kis presszóba. Az „L” mindkét szárán bokszok helyezkedtek el. Kimondottan szerelmeseknek készülhetett a hely, mert nem lehetett egyik bokszból a másikba átlátni. Az „L” hosszabbik szárán az utolsó boksz üres volt. Ide ültek le.
A presszóban a falióra fél ötöt mutatott.
* * *
A Bécs–Budapest repülőgép járaton nem sok utas volt. Viki gyorsan túlesett az útlevél és vámvizsgálaton. A főépület előtt fogott egy taxit és a belvárosba, a Deák téri buszpályaudvarra vitette magát.
Megérdeklődte, mikor indul a busza. Megvette menetjegyét is. De mivel a járat majd csak 18 óra 10 kor indul volt még bőven ideje. Az utcán hideg szél fogadta. Gondolta beül egy presszóba és ott üti el az időt a buszindulásig.
Fél öt után 10 perccel Viki belépett a Liliom presszó ajtaján. A pincér az „L” rövidebbik szárán lévő utolsó bokszhoz vezette.
Viki leült.
– Egy kávét és egy üveg ásványvizet, legyen szíves – mondta a pincérnek.
– Máris hozom, asszonyom – jött az udvarias válasz.
Viki a radiátor mellé húzódott. Táskájából elővette könyvét és olvasgatni kezdett.
(folyt. köv.)
19. rész
KisViki és András elfogyasztották a kávét és az üdítőt. András fizetett.
– Ideje indulnunk. Még jó két óra mire hazaérünk – mondta András.
– Vezessek én? – kérdezte a lány.
– Nem, nem szükséges. Jól vagyok, minden rendben van – válaszolt András.
András kisVikire felsegítette bundáját, felvette ő is a kabátját és elindultak a kijárat felé.
Öt óra volt, amikor kiléptek a presszóból.
Beültek a kocsiba és elindultak. KisViki egész úton beszélt. Nem győzött betelni egész napos élményeivel. A vár az Országház, a régi ház, a lakás. És kérdezett. Állandóan kérdezett. András nem győzött válaszolgatni a lány újabb és újabb kérdéseire.
– Mintha csak anyád ülne mellettem – mondta András.
– Miért? – kérdezte a lány.
– Anyádtól örökölted ezt is. Van beszélőkéd. Az már biztos. Ő is mindig ilyen volt.
– És ez baj?
– Dehogy baj. És most örülök, hogy itt vagy velem. Nagyon anyádra hasonlítasz. Mindenben.
– Elvégre az anyám. Kire hasonlítanék? Persze, lehet, hogy apámra is hasonlítok valamiben, csak azt nem tudom megállapítani. Ahhoz ismernem kéne apámat. De majd egyszer talán anyu megmondja ki is volt az apám. Azért jó lenne tudni.
– Majd közösen kikérdezzük anyádat – nevetett András.
Ilyen körülmények között gyorsan eltelt a két óra és már haza is értek.
Természetesen András hazáig vitte kisVikit.
– Bejössz egy percre, András? – kérdezte a lány, amikor a kis villa előtt megálltak.
– Egy percre igen. Csak hogy Vikimamát is üdvözöljem. De aztán megyek haza, mert holnap munkanapom van. Valamennyit aludnom is kellene. – mondta András.
– Ugyan, ugyan. Épp most akartam meghivatni magam, hogy vigyél el egy jó diszkóba táncolni – szemtelenkedett kisViki.
– Az kéne még nekem – nevetett András. – Diszkó, hangos zene, meg az ugrabugra!
KisViki közben kinyitotta a kaput és bementek az udvarra.
* * *
Vikimama a foteljában ült és TV-t nézett. András hozzálépett és megpuszilta.
– Szervusz Vikimama, megjöttünk.
– Szia Andriskám! Minden rendben? Sikerült, amiért mentél?
– Minden sikerült Vikimama – válaszolta András.
– Képzeld nagyi, kivel találkoztunk – kotnyeleskedett kisViki.
– Ugyan kivel? – fordult hozzá kérdően az asszony.
– Mond neked az a név valamit nagyikám, hogy Kormosné? – kérdezte a lány.
– A Rózsi? Hol találkoztatok vele? – kérdezte izgatottan Vikimama
– Ahol, te laktál nagyikám. Ott, abban a lakásban most ő lakik. Andrást megkértem, hogy vigyen el oda. És ő lakik most a volt lakásotokban.
– Hogy mik vannak! Biztos neki utalták ki, miután nem jöttünk haza. – töprengett az asszony.
– Azt üzente, hogy keresd majd fel, szívesen lát. Téged is és anyát is – mondta kisViki.
– Az üzenetet átadtuk, a lányt épségben hazahoztam, én mennék is Vikimama – szólt közbe András.
– Rendben, Andriskám. Mikor látunk legközelebb?
– Lehet, hogy holnap este átnézek, ha nem zavarok. De napközben az étteremben leszek. Néha dolgozni is kell. – mondta András az ajtó felé menet.
– Dehogyis zavarsz! – nevetett az asszony – Bármikor jöhetsz!
KisViki kikísérte Andrást.
A kertkapuban a lány megszólalt.
– Köszönöm ezt a szép napot, András.
– Nincs mit megköszönni. Természetesen nagyon szívesen voltam az „idegenvezetőd”!
– Azt külön köszönöm, hogy elvittél oda, ahol anyáék annak idején laktak. Tudod, anya sokat mesélt arról a lakásról. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nagyon szeretett ott lakni. Most, hogy láttam, legalább elképzelésem van róla. Bár nem értem, miért. Egy kopott öreg ház, málló vakolattal. Mi volt neki annyira szép benne?
– Tudod, kislány, talán az emlékei. Hiszen fiatal volt. Szerelmes volt. Minden emléke ahhoz a lakáshoz kötötte – válaszolta András, miközben arra a csodás hétvégére gondolt, mielőtt Vikiék elutaztak volna Londonba.
– Azt hiszem, én értem anyádat – tette hozzá mosolyogva – miközben beszállt a kocsiba.
– Holnap ugye jössz, András? – kérlelte a lány. – Gyere! Ugye jössz?
– Jövök, estefelé benézek! – indította be a kocsit András és a nyitott ablakon kihajolva egy puszit adott kisViki homlokára.
András elindult. KisViki nézte a távolodó kocsit és arra gondolt, hogy Andrást elfogadná apjának!
A hó elkezdett nagy pelyhekben szállingózni...
* * *
Viki negyed órával a buszindulás előtt a presszóból átment a buszpályaudvarra. A járat már bent állt. Pár utas volt csak rajta. Felszállt, és kényelmesen elhelyezkedett.
Az autóbusz menetrend szerint 18:10-kor kigördült a buszpályaudvarról.
Olvasni nem volt kedve, meg egyébként is sötét volt. Amikor a busz az autópályára ráhajtott, elkezdett esni a hó.
Még ez is – gondolta Viki – még a végén késni is fogunk.
Igaza lett. A hó egyre sűrűbben esett. A busz lendülete is lelassult. A menetrendszerinti 21:05-ös érkezésből nem lett semmi.
Majdnem tíz óra volt, amikor Viki leszállt a buszról. Kinyújtotta elgémberedett tagjait. Fogott egy taxit. Bemondta a címet. A taxi lassan elindult a behavazott úton. Mire a kis villához értek majdnem fél tizenegy volt. Viki fizetett és kiszállt. Nyakán összehúzta bundáját. A hóesés egyre erősödött.
Becsengetett...
* * *
Miután András elment kisViki megfürdött, és pizsamára öltözött. Utána leült nagyanyja mellé, és együtt nézték a Tv-t. Valamilyen vígjáték kezdődött nyolc óra körül. Viki nem nagyon figyelte a filmet. Gondolatai András körül jártak. Megértette anyját. András még most is jóképű férfi volt. Semmi csodálnivaló nem volt abban, hogy anyja akkor beleszeretett. Biztos akkor is jóképű lehetett – gondolta. Elhatározta, hogy most, ha anyja hazaérkezik, mindenképpen megtudakolja tőle, hogy ki is az apja. Most mindennél jobban izgatta ez a kérdés. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de nem hagyta nyugton. Állandóan ezen járt az agya. És 24-e óta – mióta Andrást ott az étteremben megismerte – ez a kérdés egyre jobban izgatta.
– Kérdeztem valamit! – hallotta hirtelen nagyanyja hangját.
– Bocsi, nagyikám, úgy elgondolkoztam. Mit kérdeztél?
– Csak annyit, hogy nem vagy álmos? Mert nagyon úgy nézel ki, mint aki nem a filmet nézi! – nevetett az asszony.
– Nem, nagyikám, egyáltalán nem vagyok álmos. Csak elgondolkoztam.
– Aztán miről te lány?
– Tudod, nagyikám, arról, hogy ki is lehet az én apukám?
– Tudod kincsem, hogy én sem tudom!
– Tudom, nagyikám. De elhatároztam, ha anyu hazajön, mindenképpen megtudom tőle. Mégsem igazság, hogy mindenkinek van apukája, nekem meg nincs! – bújt oda nagyanyjához kisViki.
– Jaj kincsem, biztos, hogy neked is van! – ölelte magához a lányt, nagy szeretettel
A film közben véget ért. Elkezdődött az esti híradó.
KisViki, nagyanyja lábához kucorodott és így nézték együtt a híradót. Mindkettőjüket érdekelték a nagyvilág eseményei. És a végén az időjárás-jelentés. Havazást ígértek. Erős havazást. Vikimama éppen azon gondolkozott, hogy Viki, a lánya, hogy fog tudni hazautazni. Ebben az ítéletidőben még a repülőgépeket sem indítják el.
Az óra majdnem fél tizenegyet mutatott amikor megszólalt a csengő.
KisViki felpattant.
– Ki lehet az? – kérdezte Vikimama.
– Talán András jött vissza – mondta bizonytalanul kisViki. – Megyek megnézem! – és már rohant is ki a szobából.
– Azért vegyél fel magadra valamit! – kiáltott utána Vikimama.
KisViki magára kapta bundáját belebújt a csizmájába és kiment, hogy kaput nyisson a kései látogatónak.
A hó egyre jobban esett és a szél is feltámadt. KisViki a bundát a fejére húzta. Így ment a kapuig. Amikor odaért azt hitte, hogy nem jól lát. A kapuban édesanyja állt.
– Anyucikám! – kiáltott fel.
– Igen, én vagyok – válaszolt Viki. – De ha nem engedsz be hóemberré válok.
KisViki gyorsan kinyitotta a kaput és édesanyja nyakába ugrott.
(folyt. köv.)
20. rész
Vikimama szinte meg sem tudott szólalni, amikor meglátta a szobába belépő lányát.
– Nézd csak nagyi, kit hoztam! – lépett be kisViki is a szobába.
– Látom kincsem – szólalt meg végre Vikimama.
– Szia anya! – köszöntötte Viki és megölelte anyját.
– Hát te, lányom? Nem arról volt szó, hogy 28-án, vagy 29-én jössz?
– De igen. Arról volt szó. Csak az utolsó telefonbeszélgetésünk óta valami megváltozott. Sürgőssé váltak a dolgaim. Hamar elintéztem mindent és most itt vagyok. Hiányoztatok.
– Persze – duzzogott tréfásan Vikimama – hiányoztunk. Meg főleg akivel akkor beszéltél, az hiányozhatott nagyon.
– Ő is hiányzott. Te pontosan tudod, anyukám, hogy mióta és mennyire hiányzott. De, hogy elhiggyétek, hogy ti is nagyon hiányoztatok, itthon maradok január végéig. És ezt már a telefonbeszélgetés előtt eldöntöttem. Tehát nem csak András miatt a nagy sietség.
– Az nagyon jó lesz, édes anyucikám – ugrott boldogan anyja nyakába kisViki.
– Egy egész hónapig együtt leszünk? – kérdezte Vikimama boldogan.
– Ha kibírjátok velem, akkor igen – nevetett Viki.
Viki leült abba a fotelba, amelyben nemrég még András foglalt helyet.
– Mikor érkeztél anyucikám? – kérdezte anyjához bújva kisViki.
– A repülőm négy körül érkezett. De a busz csak este 6 után indult. A havazás miatt késett is, de most már itthon vagyok!
Viki kiosztotta az ajándékokat. Egy kis dobozkát a fenyő alá helyezett.
– Abban mi van? Az kié? – nyúlt a dobozka után kisViki.
– El a kezekkel attól a doboztól! – legyintett tréfásan kisViki kezére az anyja. – Azt Andrásnak hoztam. majd ő kibontja, ha itt lesz.
– Itt volt, anyukám. Úgy három órával ezelőtt ment el. Ma Budapesten voltunk. Ha tudtuk volna, hogy ma érkezel, eléd mentünk volna a repülőtérre! – csivitelte a lány.
– Budapesten voltatok? Minek? – kérdezte Viki.
– Andrásnak tárgyalása volt és én elkísértem. Utána meg megmutatta a fővárost. Vagy legalábbis néhány nevezetességet.
– Merre jártatok? – kérdezte Viki.
– A várban megnéztük a Mátyás Templomot, a Halászbástyát. Aztán András megmutatta az Országházat. Elvitt abba a házba is, ahol a nagyival laktatok. Még a lakásba is bementünk! – mesélte aznapi élményeit boldogan a lány.
– Aztán mielőtt hazaindultunk volna, ittunk egy kávét, valami Liliom nevű presszóban.
– A Liliomban? Hány órakor? – kérdezte izgatottan Viki.
– Úgy körülbelül fél öt és öt között lehettünk ott – válaszolta kisViki.
– Szépen elkerültük egymás. Akkor én is épp ott voltam! – mondta Viki.
* * *
Míg a városka az igazak álmát aludta, a hirtelen támadt hóvihar fehér lepellel takarta be az utcákat. András nyugtalanul aludt. Korán felébredt. Nem értette nyugtalansága okát. Hiszen olyan sok jó dolog történt vele az elmúlt két nap során. Felhúzta a redőnyt az ablakon. A hajnali sötétséget is legyőzte a frissen hullott hó fehérsége. Szinte vakított. András hunyorgott. Arra gondolt, hogy már csak pár nap és újra magához ölelheti szerelmét, Vikit.
Reggel hat óra volt.
A város ébredezett. A karácsonyi ünnep utáni első munkanap kezdődött.
András lezuhanyozott, megborotválkozott. Közben a kávé is lefőtt. Kitöltötte és a szobában leült a foteljába, hogy megigya aznapi első kávéját. Bekapcsolta a televíziót. A reggeli adás nem igazán kötötte le. Gondolatai Vikinél jártak. Szereti-e még? Meddig marad itthon? Mikor kell újra elválniuk? KisVikinek ki az apja? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kergetőztek a fejében.
Helyettesével, Zoltánnal is beszélnie kell ma, hogy vállalja át az étteremmel kapcsolatos teendőket, amíg Viki itthon lesz. Szeretett volna minden percet Vikivel tölteni.
Hét órakor elindult az étterembe.
Nehezen haladt a behavazott úton. A gépkocsiforgalom is nagyobb volt. A főúton állt a kocsisor. Nem tudta mi történhetett. Araszolgatva haladtak előre. A nagy kanyarnál volt a lassú haladás okozója. Egy, a havas csúszós utat figyelembe nem vevő gépkocsi megcsúszott és felszaladt a járdára, ahol derékba kapta a villanyoszlopot. A helyszínelő rendőrök és a mentők már a ott voltak. Ez okozta a lassú haladást. Utána már, ugyan lassú, de az útviszonyoknak megfelelő normális tempóban lehetett közlekedni.
Nyolc óra volt, mire az étteremhez ért. Kocsijával beállt a ház udvarára. A hátsó bejáraton ment be.
Titkárnője, Évike már bent volt.
– Jól telt az ünnep, főnök? – kérdezte Évike.
– Jobban nem is telhetett volna, Évikém! – válaszolt András mosolyogva, miközben belépett a szobájába.
Asztalán már ott várta a mappa, benne az aláírnivalókkal. Levette kabátját, gondosan vállfára akasztotta és berakta a szekrénybe. Leült, hogy átnézze az iratokat.
Titkárnője lépett be és tálcán kávét hozott.
– Köszönöm, Évikém! Ha Zoltán megérkezik, szeretnék beszélni vele! – mondta, miközben a tálcáról elvette a kávét.
– Rendben főnök, ahogy megérkezik, szólok neki! – válaszolta Évike, és kiment a szobából.
Táskájából elővette Viki fotóját és visszahelyezte a keretbe. A keretet megigazította, hogy állandóan láthassa szerelme képét.
Belekortyolt kávéjába, és maga elé húzta a mappát.
Megkezdte ünnep utáni első munkanapját.
* * *
KisViki ébredt fel legkorábban. Hét óra volt. A villában csend honolt. Viki és Vikimama még az igazak álmát aludta. Fáradtak voltak. No meg a sok izgalom is. Az este még koccintottak is, arra, hogy Viki hazaért és hogy egy egész hónapig marad.
KisViki kiment a fürdőszobába, letusolt. Magára kapta fürdőköpenyét és lement a konyhába. Kávét főzött. Ő is kívánta, de gondolta, ha édesanyja és nagyanyja felébred, biztos nekik is jól fog esni. Amíg a kávé főtt, kinézett a konyhaablakon. Hó takarta a kis kertet. Az utcára nem látott ki a fáktól. Szép karácsonyunk van az idén – gondolta. Gyönyörű fehér karácsony. Boldog volt. Érezte, hogy anyja és nagyanyja is nagyon boldogok. A kávé elkezdett csöpögni. Hátrafordult. Anyja a konyhaajtóban állt és a lányát nézte.
– A frászt hozod rám, anyucikám! – kiáltott fel kisViki.
– Csendesebben, még felébreszted nagyanyádat! – suttogta Viki a lánynak, miközben megcsókolta.
– Dehogy ébresztem fel. A nagyi nagyon jól tud aludni – nevetett most már kisViki.
A kávé közben lefőtt. A lány csészéket vett elő és kitöltötte. Leültek a konyhaasztalhoz.
– Tudod, anyucikám, nagyon jó, hogy ilyen sokáig velünk leszel. Én olyan boldog vagyok – mondta.
– Én is az vagyok, kislányom. És hidd el nem csak András miatt. Végre nyugodtan tudunk eltölteni legalább egy hónapot. – mosolygott a lányára Viki.
– Kérdeznék valamit, anyukám – kezdte lassan kisViki.
– Kérdezz! – mondta az anyja.
– Megmondanád most már ki is az apám?
Csend állt be a beszélgetésbe. Viki csak nézte gőzölgő kávéját és hosszú percekig nem szólt. KisViki nem mert megszólalni. Nem akarta anyját megbántani. De kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
– Tudod, kislányom – szólalt meg Viki – nagyon nehéz nekem erről beszélnem. Mindig azt mondtam, hogy megtudod, ha itt lesz az ideje. Azt gondolom, hogy ez az idő most már nagyon hamar eljön. Egy pici türelmet kérek még tőled. Hamarosan megtudod.
KisViki megölelte édesanyját.
– Ne haragudj édes anyucikám, csak tudod, a kíváncsiságom nem hagy nyugodni. És ez a kíváncsiság néhány napja nagyon felerősödött.
– Beszéljünk másról! – mondta Viki.
Csendben itták a kávét. Aztán kisViki törte meg a csendet.
– Andráshoz mikor akarsz elmenni, anyuci?
– Valamikor délelőtt mennék, ha elviszel. Azt sem tudom, hogy hol van.
– Én tudom, anyucikám! Bent van az étteremben. Dolgozik. Meglepjük? – kacsintott huncutul anyjára kisViki.
– Tudod, kislányom, mennék, rohannék én! De valamikor nagyon régen, nem jöttem vissza Andráshoz. Hogy merjek ezek után most a szemébe nézni? Mennék, persze, repülnék én hozzá. Csak attól félek, hogy az a régi András szeretett, ez a mai pedig lehet, hogy már nem is szeret.
– De anyucikám, ez nem igaz! András most is szeret!
– Gondolod, kislányom?
– Biztos vagyok benne! Én láttam őt amikor telefon beszéltetek szenteste! Én láttam sírni! Egy férfi nem igazán sírja el magát. És András férfi! Azok a könnyek az öröm könnyei voltak! És én hallottam, hogyan, milyen nagy szeretettel beszél rólad. Biztos, hogy szeret! – mondta a kislány ellentmondást nem tűrő hangon.
– Úgy legyen, Vikikém! Én is nagyon remélem, hogy szeret még!
21. rész
András befejezte a dossziékban lévő iratok átolvasását. Amit kellett aláírta. Mire ezzel végzett már majdnem kilenc óra volt. Éppen szólni akart Évikének, amikor az ajtón kopogtak.
– Tessék! – szólt ki András.
Helyettese, Zoltán lépett be.
– Szevasz, főnök – üdvözölte Andrást. – Hallom hivattál.
András felállt és kezet fogott helyettesével.
– Gyere üljünk le – kísérte helyettesét a fotelokhoz.
– Évike, hozna nekünk két jó kávét? – szólt ki közben a titkárnőnek.
– Azonnal hozom – hallatszott Évike válasza.
Mindketten leültek a fotelekbe.
– Hogy telt az ünnep? – kérdezte András.
– Köszönöm, főnök, nekem nagyon jól, és neked?
– Gondolhatod, hogy nekem is nagyon jó volt – válaszolta András mosolyogva.
– Épp ezért szeretnék beszélni veled. Vállalod-e, hogy holnaptól Szilveszterig bejársz? Én nem igazán szeretnék bejönni. Azt hiszem, lesz jobb dolgom. – mondta nevetve András.
– Mikor érkezik Viki? – kérdezte Zoltán.
– Azt ígérte, hogy holnap, vagy holnap után jön.
Az ajtón Évike lépett be a két kávéval.
– Parancsoljanak az urak – tette le a kávékat az asztalkára.
– Köszönjük, Évikém – állt fel András és az aláírt dossziékat Évike kezébe adta.
A titkárnő kiment a szobából.
– Természetesen főnök, vállalom. És nyugodt lehetsz nem lesz semmi gond.
– Azt tudom, hogy nem lesz gond – mondta András.
– Kérdezhetek valamit, főnök?
– Persze, nyugodtan kérdezz, Zolikám!
– Tényleg annyira hasonlított az a lány a fényképre 23-án este? – mutatott az asztalon keretben lévő fotóra Zoltán.
– Nagyon hasonlított. Hiszen Viki lánya! Annyira, hogy azt gondoltam szellemet látok.
– És tényleg te szolgáltál fel nekik, főnök? – kérdezte Zoltán kissé félénken.
– Én bizony! – húzta ki magát büszkén András a fotelben.
– Azért az megnéztem volna! – nevetett Zoltán.
– Elhiszem, de mostanában erre nem lesz alkalmad, Zolikám! – nevetett András is.
* * *
– Ilyen lassan a menyasszonyok készülődnek, anyucikám! – kiabált be a fürdőszobába kisViki. – Már 11 óra van. Soha nem érünk oda!
– Végül is menyasszony vagyok! – jött a nevetős válasz a fürdőből.
– Ne siettesd már anyádat. Nem ráér? Minek az a nagy rohanás! – szólt bele a beszélgetésbe Vikimama is.
– De amikor én már úgy mennék. Kíváncsi vagyok András arcára, amikor anyut meglátja! – nevetett kisViki.
– Már készen is vagyok – jött ki a fürdőszobából Viki. – Jó leszek így? – kérdezte miközben kislányosan megpördült lánya előtt.
– Tökéletes! – kiáltott fel kisViki. – Akkor indulhatunk?
– Megyünk már mindjárt, kislányom – nevetett Viki.
– Kiállok a kocsival, a kapu előtt várlak anyucikám – mondta kisViki és ezzel kiviharzott a lakásból.
– Én annyira izgulok, mint egy kisiskolás. Kívánj sok szerencsét anya! – szólt Vikimamához a lánya.
– Nincs miért izgulnod. Minden rendben lesz, hidd le!
Viki felvette bundáját, az előszoba tükörben még megnézte magát és igazított a haján. Azután kilépett a bejárati ajtón. KisViki a kapu előtt állt már a kocsival. Viki beült.
– Csak óvatosan, kislányom, csupa hó minden. Biztos nagyon csúszik!
– Óvatos leszek, anyucikám, ne félj. András ajándékát is magaddal hozod?
– Dehogy hozom. Remélem, ma este eljön érte! – mondta Viki.
Lassan elindultak a havas síkos úton.
* * *
András csak mesélt, mesélt. Még mindig az elmúlt két nap történései hatása alatt volt. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy újra találkozni fog rég elveszettnek hitt szerelmével. Zoltán türelmesen hallgatta. Tudta, hogy főnöke most nagyon boldog. 23-án este véget ért egy rossz álom. Véget ért egy több mint húsz éve tartó vegetálás.
Mert András bármennyire is szerette a munkáját, Vikit nem tudta kárpótolni az étterem. Mintha csak „Csipkerózsika álmából” ébredt volna fel főnöke. András vidám volt, jókedvű. Nem úgy mint ezelőtt az elmúlt évek során. Az akkori „vidámság” csak egy felvett szerep volt, amire szükség volt az üzlet vezetése miatt.
A mai jókedv, vidámság nem a megszokott szerep volt, mint még néhány nappal ezelőtt is. Ez szívből jött. És ezt Zoltán pontosan érezte. Megértette és örült főnöke boldogságának.
– Mivel a közeljövőben én valószínűleg nem jövök be, légy szíves Szilveszter estére az asztalomat bővítsétek úgy ki, hogy négyen elférjünk. Szeretném ha Vikiék itt töltenék velem a Szilvesztert. Mulatni szeretnék, pezsgőzni, és végre boldognak lenni! – mondta nevetve András.
– Úgy lesz főnököm, természetesen elintézem. – nevetett Zoltán is.
– Kérdezhetek valami személyeset, főnök?
– Kérdezz csak, Zolikám!
– Mik a további terveid most, hogy megtaláltad Vikiéket?
– Hát... Ez attól függ, Vikim mit szeretne. Én elvenném feleségül. Úgy gondolom az eljegyzés után az esküvő jön. Az eljegyzés megvolt. Igaz, a jegyesség kissé hosszúra sikerült bizonyos körülmények miatt, de a végén esküvőnek kell következnie – mondta András huncut mosolyjal a szemében, amit eddig Zoltán soha nem látott.
– Remélem, hogy így is lesz! – mondta Zoltán. – Légy nagyon boldog, főnök! – állt fel az asztal mellől. – Megyek, megnézem, hogy minden rendben van-e! – mondta.
– Menj csak Zolikám, mostantól a te kezedben van az irányítás! – nevetett András.
Zoltán kiment a szobából. András visszaült az asztalához. Elkezdte rendezgetni az asztalán lévő iratokat. Némelyiket bezárta a faliszéfbe. Egy külön dossziéba rakta, amit Zoltánnak kell odaadnia. Aztán eszébe jutott valami. Felvette a házitelefont és kiszólt titkárnőjének, hogy jöjjön be. Amikor a lány belépett megkérte, hogy keresse meg Zoltánt és hívja még vissza egy percre hozzá.
– Máris keresem, főnök! – mosolygott Évike is, hiszen a főnök arcáról le sem hervadt a mosoly, mióta ma megérkezett.
Kisvártatva Zoltán belépett.
– Mi maradt még el, főnököm? – kérdezte Zoltán.
– Elfelejtettem mondani, hogy hamarosan megebédelnék. Aztán lenne még egy kérésem. Ha el tudnád intézni, hogy egy gyönyörű csokor virágot szereznél nekem. És becsomagolnátok nekem egy üveg jófajta pezsgőt is!
– Virág és pezsgő rendel! – nevetett Zoltán és már ki is fordult a szobából.
* * *
Vikiék csak lassan tudtak haladni. Az éjszaka leesett és még el nem takarított hó, lelassította a közlekedést. KisViki a vezetésre figyelt. Anyja, Viki nem szólt. Izgult. Gondolata folyton azon járt, mit fog szólni András, ha meglátja. Hiszen nagyon régen nem találkoztak, nem látták és hallották egymást. Azon a szép júliusi reggelen, amikor a reptéren elváltak még egyikőjük sem gondolta, hogy ilyen hosszú időre szól az a búcsúcsók. És most hamarosan talán újra találkoznak. Viki, még most sem hitte el, hogy Andrást újra megtalálta. A férfi, akit annyira szeretett, akit akkor kényszerűségből itt hagyott. Aki, ha igaz, még talán most is szereti. Mert ő bizony még most is szereti. Soha el nem múló nagy szerelemmel!
– Szeretem... – sóhajtotta félhangosan Viki.
– Tudom, anyucikám, és András is szeret, hidd el! – mondta kisViki halkan, miközben leparkolt az étterem előtt.
Kiszálltak a kocsiból és bementek az étterembe.
* * *
András szobájában a faliórán elmúlt fél tizenkettő. A szobaajtón kopogtak. András kiszólt.
– Gyere be!
Helyettese, Zoltán, lépett a szobába egy celofánba gyönyörűen becsomagolt csokor virággal.
– Jó lesz, főnök? – tette le a virágcsokrot főnöke elé.
– Gyönyörű ez a virág, köszönöm, Zolikám – mondta András. – Gondolom, hogy onnan való, ahonnan a múltkori is!
– Természetesen onnan – válaszolta Zoltán.
Az ajtón ismét kopogtak.
– Tessék! – szólt ki András.
Az ajtó kinyílt és kisViki belépett a szobába.
– Hoztam neked valakit, András – szólalt meg a lány.
És ebben a pillanatban Viki is megjelent az ajtóban.
– Viki, drága Viki! – szakadt ki Andrásból egy kiáltás. Székét hátralökve felállt és Viki felé indult.
– Andris, édes Andris! – lépett András felé Viki is.
Összeölelkeztek. András olyan szorosan ölelte meg Vikit, hogy az felszisszent.
– Megfojtasz, Te őrült! – súgta a férfi fülébe.
Így álltak hosszú percekig a szoba közepén. Mindkettőjük szemét az öröm könnyei homályosították el.
Zoltán finom mozdulattal kitessékelte a szobából kisVikit. és lassan bezárta maguk után az iroda ajtaját.
András úgy ölelte Vikit, mintha soha nem akarná többé elengedni. Szólni egyikőjük sem tudott. Mindketten sírtak. Kisírták magukból az elmúlt, több mint húsz év bánatát. Viki nem bánta, hogy András ennyire szorítja. Most igazán úgy érezte, hogy a férfi még mindig nagyon szereti. És az a szeretet kölcsönös volt. Lassan az ajkuk is összeért és eszeveszett őrült csókban forrt össze.
(folyt. köv.)
22. rész
Amikor a viszontlátás felett érzett öröm első hullámai elcsitultak András a fotelekhez vezette szerelmét. Leültek, de András nem engedte el Viki kezét.
– De jó is, hogy itt vagy! – szólalt meg András, még mindig kissé elfogódottan de szemében mosollyal. – Mikor érkeztél édes? – kérdezte.
– Tegnap késő este érkeztem – válaszolta Viki. Én olyan boldog vagyok, Andris! – suttogta Viki. – Nem hittem volna, hogy valaha még találkozunk ebben az életben. El nem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. Nincs rá szó. Ezt érezni kell!
– Én se gondoltam – válaszolt András, miközben megcsókolta Viki kezét amit még mindig nem engedett el.
– A gyűrű... – mondták szinte egyszerre mindketten.
– Te még mindig ezt a gyűrűt viseled, Andris? – kérdezte Viki.
– Látom, hogy te is! – mosolyodott el András.
– Nekem más gyűrűje nem kell és nem is kellett soha, Andris! Én csak téged szeretlek! – szakadt ki Vikiből egy nagy sóhaj kíséretében a már régen megfogalmazott mondat.
– Én is csak téged szeretlek édes Vikim! Megtaláltalak és többé nem engedlek el soha! – mondta András és megcsókolta Vikit.
Nem tudtak egymással betelni. Mindketten úgy érezték, hogy most kicsit pótolnak az elmulasztott évekből.
– Jobban szeretlek mint valaha! Végre itt vagy, és többet nem engedlek el! – mondta András miközben a gondolatai cikáztak, hogy megkérdezze-e azt a millió kérdést, ami már napok óta a fejében van, vagy várjon vele?
– Nem is kell, hogy elengedj, Andrisom! Most már örökre a tiéd vagyok, ha te is úgy akarod! – bontakozott ki Viki Andris szoros öleléséből.
Leültek egymással szembe a két fotelba. Hosszú percekig csak nézték egymást. Egyikük sem tudod betelni a másik látványával. Hisz’ olyan rég nem látták egymást!
– Annyi kérdésem lenne! Nem is tudom, milyen sorrendbe tegyem fel! Azt se igazán tudom, hogy feltegyem-e? Én olyan nagyon boldog vagyok, hogy itt vagy, drága Viki! – szakadt ki Andrásból hirtelen miközben megcsókolta Viki kezét.
Viki felállt a fotelból és az íróasztalhoz lépett. Már előbb észrevette a képkeretet aminek a fotelból csak a hátulját látta. Kíváncsi volt, hogy milyen képet tarthat András benne. Leült András főnöki székébe és félve a képre pillantott. A keretből fiatalkori önmaga nézett vissza rá.
András az asztal felé fordult, hogy lássa, Viki miért állt fel. De már csak azt látta, hogy Viki az asztalra borul és zokog! András felpattant a fotelból és Vikihez lépett. Átölelte és halkan megkérdezte:
– Mi baj van édes? Most miért sírsz?
– Te ezt a kislánykori képemet őrizgeted, Andris? – kérdezte félig sírva, félig nevetve Viki.
– Mi mást őrizgetnék? Nekem csak ennyi maradt belőled, édes! – mondta András most már ő is mosolyogva.
– Majd kapsz tőlem egy mostanában készült képet – törölgette szemeit Viki. – Ha mindenáron ragaszkodsz a képemhez!
– Én hozzád ragaszkodom, drága! Remélhetem, hogy ez kölcsönös? – kérdezte András.
– Jaj, de drága vagy! Persze, hogy kölcsönös! Erre vágytam, már nagyon régen, Andris! Több mint húsz éve erre vágytam. Lassan már le is mondtam arról, hogy valaha találkozunk még. Erre karácsony este meghallom a hangod a telefonban. Azt hittem rögtön elájulok. Tudod, mekkora öröm volt ez nekem? Szebb karácsonyi ajándékom nem is lehetett volna. Visszakaptam azt, akit olyan nagyon szeretek! Akit azt hittem már régen elvesztettem. – mondta egy szuszra Viki.
Pillantásuk találkozott. András magához húzta Vikit és forrón megcsókolta...
* * *
Miután Zoltán finoman kitessékelte András szobájából kisVikit, a titkárságon leültette. Lesegítette bundáját és megkérdezte, hogy hozathat-e valamit.
– Nem, köszönöm – mondta kisViki.
– Egy kicsit hagyjuk őket kettesben – mondta megilletődve Zoltán. – Olyan régen találkoztak. Nincs szerintem most szükségük senkire másra.
– Igazad lehet – válaszolta kisViki, a nála csak néhány évvel idősebb fiúnak. – Te ismered András és anyám történetét? – kérdezte.
– Nem csak én, itt mindenki ismeri. Jaj, bocsáss meg, még be sem mutatkoztam. Várvölgyi Zoltán vagyok, András helyettese – mondta Zoltán és kezet csókolt a lánynak.
Kisviki elmosolyodott. Éppen ő is be akart mutatkozni, de a fiú megelőzte.
– Tudom, te meg kisViki vagy. András ma délelőtt csak rólatok mesélt. Szinte már ismerem az egész családot.
– András ilyen pletykás lenne? – nézett mosolyogva, nagy kérdő szemekkel a fiúra kisViki.
– Dehogy is! Nem pletykás. Csak egyszerűen boldog. Ilyennek még nem is láttam.
– Mióta ismered?
– Két éve dolgozom vele. Nagyon jó főnök. És nagyon rendes ember. Itt mindenki kedveli. Huszonharmadika óta látszik, hogy nagyon örül. Én 23-a óta ma délelőtt találkoztam vele, de hidd el, ilyennek még nem láttam.
– Én csak két napot töltöttem vele, de nagyon megkedveltem. Nem találkoztam még ilyen férfival, akiben ennyi érzés és szeretet van. És ráadásul még jóképű is! – nevetett kisViki.
– Azt meghiszem, itt az étteremben minden nő bolondul érte! – nevetett Zoltán. – De neki nem kellett soha senki! Tudod, már mondtam neki, hogy miért nem választ magának egy rendes nőt. De mindig csak azt válaszolta, hogy neki nem kell más, csak Viki!
– Én csak két napja ismerem, de elhiszem. Akármikor anyum került szóba, olyan nagy szeretettel beszélt róla. Elhiszem, hogy szereti! – válaszolta kisViki.
– Szeretnék olyan lenni, mint András! A példaképemnek tartom amióta ismerem! – mondta halkan Zoltán.
– Én meg szeretnék ilyen férfit magamnak! – mondta mosolyogva kisViki.
* * *
A fotelban ültek egymással szemben. Mindkettőjükről sugárzott az öröm, a boldogság. András le nem vette a szemét Vikiről. Kezét már elengedte. A kezdeti feszültség is oldódni látszott. Viki kis tükröt vett elő a táskájából, megigazította a haját és a sminkjét is.
– Nem gondoltam volna, hogy még mindig ilyen hevesen csókolsz! – mondta nevetve.
– Drága Viki! Csodálkozol ezen? – mosolygott András. – Hiszen nagyon régen vártam már erre, hogy itt legyél, hogy a karjaimban tarthassalak.
– Én is nagyon boldog vagyok, Andris! – mondta Viki boldog mosolyjal.
– Lenne néhány kérdésem, édes! De úgy gondolom majd ebéd közben felteszem, ha nem baj – állt fel András a fotelból.
– Az ebéd jó ötlet, Andris! Én is kezdek éhes lenni – állt fel Viki is. – Tudod, tegnap amikor Bécsben ebédeltem, épp arra gondoltam, hogy a következő ebédet már együtt fogjuk elkölteni. És természetesen minden kérdésedre válaszolok is!
Kiléptek a szobából a titkárságra, ahol kisViki és Zoltán beszélgettek.
– Zolikám! Légyszíves készíttess egy asztalt hármunknak. Megebédelünk! – mondta András.
– Már intézem is főnök! Addig talán javasolhatnék egy konyakot?
– Nem is rossz ötlet. Gyertek! – ragadta karon a két nőt András, és már húzta is őket ki az irodából.
* * *
Nem sok vendég volt az étteremben. Zoltán a különteremben teríttetett meg főnökének. Virág is került az asztalra. Személyesen ellenőrizte, hogy minden rendben van-e. Miután látta, hogy a legszebb evőeszközöket vették elő és az asztal teljesen rendben van, szólt Andrásnak, hogy jöhetnek.
– Hölgyeim, irány az ebéd! – mondta András és a bárszékekről lesegítve a hölgyeket elindultak a különterem felé.
Viki és András egymással szemben foglaltak helyet. KisViki, anyja jobb kezénél ült le. Kiválasztották mit szeretnének enni, és László, a főpincér felvette a rendelést. Miután ezen túlvoltak, András kérdezett.
– Meddig maradsz itthon, Viki?
– Január végéig itthon leszek, András. Így terveztem. Olyan ritkán vagyok együtt a lányommal, hogy ideje egy kicsit foglalkoznom vele! – válaszolta Viki.
A beszélgetésben csend állt be. Csak ültek és nézték egymást. KisViki nem mert megszólalni. Aztán András félénken csak bejelentette, amire 23-ika óta készült.
– Szeretnélek feleségül venni, ha még te is hozzám akarsz jönni! – mondta András nagy zavarral a hangjában.
– Ezt értsem úgy, hogy most megkérted a kezem? – kérdezte Viki, miközben zsebkendőjével egy könnycseppet törölt le az arcáról.
– Igen, drágám! És remélem hogy a válaszod „igen” lesz!
– Drága Andris! Természetesen a feleséged leszek! Kissé megkésve, de meglesz az esküvőnk!
– Jaj de jó! – örvendezett kisViki, mint egy kisgyerek. – Akkor András lesz az apukám? – kérdezte nagyra nyílt kíváncsi szemekkel.
– Eddig is az volt kislányom. Most már elmondhatom, hogy András az édesapád. És nagyon örülök, hogy végre egy család leszünk.
András hirtelen nem tudott megszólalni.
– Engedd meg drága, hogy bemutassam közös gyermekünket! – szólalt meg Viki, és megcsókolta Andrást.
KisViki Andráshoz fordult és boldog mosolyal csak annyit mondott:
– Édes apucikám, végre megtaláltalak!
(folyt. köv.)
23. rész
Kényelmesen megebédeltek. András még pezsgőt is rendelt a nagy örömre. Természetesen kisViki nem ivott. Rá hárult a gépkocsi vezetés kötelezettsége. Miután megebédeltek, András kis türelmet kért és irodájába sietett.
Zoltánt éppen a titkárságon találta.
– Zolikám, mi most hazamegyünk. A Szilveszteri asztalt ne feledd, kérlek! – mondta és benyitott az irodájába. A virág amit Zoltán még délelőtt hozott egy vázában állt. Évike gondoskodott róla, hogy nehogy elhervadjon.
András kikapta a vázából és már ment is kifelé. Évike elkapta és egy törülközővel megtörölgette a virág szárát.
– Minden jót, főnök! Sok boldogságot! – nevetett Andrásra Évike.
– Köszönöm – csókolta homlokon titkárnőjét András. – Remélem meglesz! – és már ki is robogott a szobából.
– Megérdemli, nagyon is! – mondta Évike, de ezt már András nem hallotta.
* * *
KisViki hazavitte őket a villába, hogy Vikimamának is elújságolják a nagy hírt, van már kisVikinek édesapja is.
A villa előtt megállt az autó. András kiugrott és kinyitotta az ajtók Vikinek.
– Beállok a garázsba. De várjatok meg! Amíg nem vagyok ott, nagyikának egy szót se! – szólt ki a kocsi ablakán kisViki.
– Megvárunk, ne félj! – nevetett az anyja és kinyitotta a kertkaput.
Vikimama már az ajtóban várta Vikit és Andrást.
– Szevasztok! Végre itthon vagytok! Már úgy vártam, hogy megjöjjetek! – nevetett Vikimama.
– Itthon vagyunk anyukám. És most nagyon jól esne egy jó kávé!
– Látod, még a gondolatodat is kitaláltam. Épp most készült el. De kisVikit hol hagytátok?
– Jön mindjárt, csak beáll a kocsival a garázsba. Gondolom, ma már nem megyünk sehová.
– Nem bizony! Végre együtt a „család”! – mondta Vikimama mosolyogva.
– Ezt neked hoztam, Vikimama! – adta át András a virágot.
– Ez gyönyörű! Köszönöm, Andriskám! Csak nem megint leánykérés lesz? – kérdezte nevetve.
– Valami olyasmi – nevetett András is felszabadultan.
Viki kiment a konyhába és kisvártatva a kávéval tért vissza. Leültek. Viki kitöltötte a kávét.
– Nagyon nagy hír van, drága nagyikám! – viharzott be a szobába kisViki.
– Jól van kincsem, csak fel ne lökj! Mi az a nagy hír?
– Vikikének van már apukája is, nagyi! Képzeld el! – nevetett boldogan a lány.
– Ez komoly? És ki lenne az? – kérdezte Vikimama, huncut mosolyjal a szemében. – Talán csak nem itt van az apád is a szobában?
– Te tudtad, nagyikám?
– Nem tudtam kincsem. Én se tudtam, pontosan úgy, ahogy te se. De valahogy mindig volt egy olyan érzésem, hogy András az apád. Voltak apró jelek. No meg azért nagyanyád számolni is tud! – nevetett Vikimama.
– Anya! Te miből gondoltad, hogy András kisViki apja? – fordult anyjához Viki.
– Tudod, kislányom, az anyai szív annyi mindent megérez. Amikor azon a vasárnapon elém jöttetek a pályaudvarra, már akkor éreztem, hogy megtörtént. Látszott rajtatok! Aztán amikor kisViki megszületett, csak vissza kellett számolnom. Nem mondtad, kislányom, de én mindig is éreztem, hogy András kisViki apja! – mosolygott Vikimama.
– Én most nagyon örülök, nagyikám. Pont ilyen apát szerettem volna! – súgta nagyanyja fülébe kisViki.
Vikimama megsimogatta a lány fejét.
– Én is örülök, kincsem, hogy András az apád – súgta kisViki fülébe Vikimama.
András csak ült és nézte a három nőt. Nem tudott betelni a látvánnyal. Most már neki is van családja. Kissé későn, de akkor is lesz. Elveszi Vikit feleségül. Jobb lett volna, ha pici kora óta ismerhette volna a lányát, de ezen már nem tud változtatni. Így is boldog volt.
Felállt a fotelból és az asztalhoz lépett. Kibontotta a magával hozott pezsgőt.
KisViki, mintha csak megérezte volna „ma született” apja gondolatát a bárszekrényből négy pezsgőspoharat vett elő, és letette az asztalra.
András kitöltötte a pezsgőt. Mindannyian körülállták az asztalt és felemelték a poharakat.
– Arra emelem poharam – mondta megilletődve András –, hogy most már nekem is van családom. Nagyon boldog vagyok, hogy a sors visszaadott nekem, drága Viki! – fordult Viki felé.
Koccintottak.
– De van a fa alatt még egy ajándék – pletykálkodott kisViki, és már szaladt is át a másik szobába, hogy a kis dobozt behozza.
András kérdőn nézett Vikire. Viki belekarolt és a fotel felé irányította. Mikor odaértek, gyengéden leültette a fotelba. András hagyta magát. Olyan volt az egész, mint egy álom. – Csak nehogy felébredjek! – gondolta András.
KisViki visszajött és egy dobozka volt a kezében.
– Ez még András... akarom mondani apa ajándéka! Anyától kapod! – mosolygott a lány miközben a dobozkát András kezébe adta.
– Ajándék... nekem? Hiszen olyan gyönyörű ajándékot kaptam! Itt vagytok ti nekem! Ez a legszebb ajándék! Szebbet nem is tudtam volna elképzelni!
– Nem baj édes, bontsd csak ki! – ült le Viki, András mellé.
András húzta az időt. Sejtette a méretből is, hogy mi lehet a dobozkában.
– Tényleg, anya, mi van benne? – kérdezte kisViki kíváncsisággal a szemében.
– Ehhez tartozik egy kis történet! – kezdte Viki. Ezt még nem hallottátok, nem meséltem róla senkinek. Ezt csak András és én tudjuk. A mi közös titkunk volt sok éven át. De ha akarjátok, most elmeséljük. Ugye, Andris? – nézett szerelmére a nő, miközben megcsókolta.
– Mondjam én? – kérdezte András mosolyogva.
– Én is úgy gondoltam! – válaszolta Viki!
András belekezdett a „mesébe”.
– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Ez a fiú mindig nagyon pontos volt. Annyira, hogy soha nem késett el sehonnan. Minden randevúra időben odaért. Bárhova időre kellett mennie, soha nem késett. És ez a fiú egyszer csak szerelmes lett egy kislányba. A lány csodálta pontosságát. De az érdekes ebben az volt, hogy a fiúnak soha nem volt órája. Belső órája figyelmeztette mindig, hogy mikor mennyi is az idő. Szerelme mindig azzal cukkolta, hogy egyszer majd elkésik valami fontos találkozóról. De a fiú csak nem vett magának órát.
– Ki volt a fiú és a lány? – kotyogott közbe kisViki.
– Mindjárt megtudod, kislányom! – nevetett Viki.
– Szóval, ez a fiú megígérte a szerelmének, hogyha hozzá jön feleségül akkor vesz egy zsebórát. Karóráról nem is akart hallani!
András a mese közben lassan elkezdte bontogatni a csomagot. Mire ide ért a dobozon már nem volt rajta a csomagolás. Szinte sütötte e kezét. Óvatosan kinyitotta a tetejét.
– De hiszem ez csodálatos! – kiáltott fel András és a dobozkából egy zsebórát húzott elő a láncánál fogva.
– Nyisd ki a fedelét, Andris! – mondta Viki.
András kipattintotta az óra fedelét. A fedél belső részébe a következő felirat volt vésve:
„Örök szerelemmel: Viktóriától”
– Most már tudod, kiről szólt a mese? – kérdezte Viki a lányától.
– Tudom, anyuci. És azt is pontosan tudom, hogy mennyire szeretitek egymást!
(folyt. köv
24. rész
Szilveszterig négy nap volt hátra. Elbúcsúztatják az 1993-as évet. Viki és András ezt a néhány napot együtt töltötték. Andrásnál aludtak. Napközben bejárták a városkát. Végiglátogatták megismerkedésük helyszíneit. Mindketten nagyon boldogok voltak.
30-án Vikimamát és kisVikit is meglátogatták. KisViki nemtetszésének adott hangot.
– Alig vagytok velem! Mindig csak kettesben! Végre van apám és erre az anyám elrabolja tőlem! – mondta ilyenkor a kislány viccesen, de azért duzzogva.
– Hagyd már őket! – korholta Vikimama. – Végre együtt lehetnek!
– Ez akkor sem igazság! – lázadozott kisViki.
– Most is itt vagyunk! Nem? – kérdezte mosolyogva Viki, miközben megcsókolta a lányát.
– És ma el sem megyünk. Veletek leszünk egész nap! – mondta András.
– Itt is aludnánk, anyukám, ha nem baj – fordult Vikimamához, a lánya.
– Dehogy gond! Én csak örülök! – nevetett Vikimama.
Így a hátralévő két napot együtt töltötte az új család.
Andrásék elmesélték, hogy bejelentkeztek az önkormányzatnál és január 22-én szombaton meglesz az esküvő is.
* * *
Szilveszter reggelén András ébredt elsőnek. Csendben, hogy ne ébressze fel szerelmét felkelt és kilopódzott a szobából. Lement a konyhába és odakészített egy kávét. Amíg a kávéra várt rágyújtott napi első cigarettájára. Jól sikerült ez az év – gondolta. Üzletileg is és magánéletileg még inkább. Napok óta szinte lebegett a boldogságtól. Nem hitte volna, hogy szerelmét megtalálja. És Viki még mindig szereti! Ez olyan nagy boldogsággal töltötte el a szívét. Nem volt hiábavaló az elmúlt több mint húsz év. Megérte várni.
– Te már felébredtél, András... apa? – lépett a konyhába kisViki. – Valahogy még nem áll rá a szám az „apa” szóra.
– Csak felkeltem, felébredni majd a kávé után fogok! – nevetett András a lányára. – Majd megszokod. Ha Andrásnak hívsz, akkor sincs semmi baj.
– A kávé jó ötlet!
Közben a kávé is kifolyt. A lány kitöltötte és leültek egymással szemben a konyhaasztalhoz.
– Tudod, valahogy olyan furcsa, hogy most már nekem is van édesapám. Elég hosszú ideig vártam erre. De most nagyon örülök. És hidd el, annak külön örülök hogy te vagy az apám. Ha hiszed, ha nem, amióta megismertelek, csak az járt a fejemben, azt szerettem volna, hogy te legyél az apám. Annyira akartam! És teljesült. Nekem ez volt a legnagyobb karácsonyi ajándék.
– Még a végén zavarba hozol! – nevetett András.
– Kérdezhetek valamit? – nézett mosolyogva apja szemébe a lány.
– Persze, hogy kérdezhetsz!
– Neked van valahol anyajegyed, apa?
– Van! De ez most, hogy jutott eszedbe?
– Hol van az az anyajegy? – kérdezte izgatottan a lány.
– A derekamon a jobb oldalon – válaszolta András nevetve. – Meg is mutassam?
– Igen, légy szíves! – jött a válasz.
András felhúzta az ingét és megmutatta az anyajegyet.
KisViki nem szólt egy szót sem, kissé felhúzta pizsamája felsőrészét és láthatóvá vált a derekánál egy Andráséhoz hasonló anyajegy.
Ha bármilyen kétségük is lett volna, most bizonyossá vált, hogy András kisViki apja.
Kisviki megfordult és megölelte Andrást.
– Én is kapok egy kávét? – lépett be Viki.
– Persze, hogy kapsz, anyuci! Már töltöm is! – mondta boldogan a kislány.
Viki Andráshoz lépett és megcsókolta.
– Jó reggelt, szerelmem! – köszöntötte Vikit, András.
– Mennyetek be a szobába, viszem mindjárt a kávét! – mondta, ellentmondás nem tűrő hangon kisViki. – Kicsi ez a konyha hármunknak!
Viki és András kézen fogva elindultak a szobába. KisViki csak nézte őket és boldog volt, hogy ilyen szülei vannak.
* * *
A nap hátralévő részét készülődéssel töltötték. Készültek az esti évbúcsúztatóra. Fürdés, ruhaválogatás, sminkelés.
– Csak azt nem értem, hogy minek kell egy csinos fiatal lánynak enynyi mindent magára kennie? – kérdezte András kisVikitől.
– Nagyon szép akarok ma lenni, apa! Hátha a bulin én is kifogok magamnak egy hozzád hasonló helyes srácot! – nevetett a lány.
– Ahhoz nem kell ez a sok kence-fice. Szép vagy te azok nélkül is! Bolond, aki nem látja. – válaszolta András zsörtölődve.
Így telt el az 1993-as év utolsó napja.
András taxit hívott, és hét óra után elindultak az étterembe.
* * *
Amikor az étteremhez értek, meglepetés fogadta őket. Zoltán – András helyettese – megszervezte, hogy érkezésükkor három pincér ugrott a taxi ajtajához. Kinyitották az ajtókat és kisegítették az érkezőket.
Bevezették Andrásékat az étterembe, lesegítették a kabátjukat és a ruhatárba tették. Ezek után Zoltán az asztalukhoz vezette őket. Nem a szokásos helyen készítették el az asztalt Andrásék számára, hanem a különterem legjobb helyén, ahonnan ráláttak a kis dobogóra, ahol majd a zenekar játszik, illetve a fellépő művészek adják elő produkcióikat.
– Mi ez a nagy felhajtás? – kérdezte András súgva helyettesétől miközben levette felöltőjét.
– Tudod, főnök, mindenki ezt szerette volna. Hogy nektek díszhelyetek legyen. Ma ti vagytok a díszvendégek! – súgta vissza Zoltán.
Amikor beléptek az étterembe a zenekar felállt és tust húzott! Az étteremben tartózkodó vendégek, akik nagrészt mind ismerték Andrást, és már hallottak a 23-án este történtekről, szintén felálltak és tapsoltak.
Zoltán a helyükre kísérte Andrásékat.
András kissé kényelmetlenül érezte magát. De azért jól esett neki kollégái figyelmessége, és a vendégek köszöntése is. Miután helyet foglaltak, Zoltán egy-egy kupica saját pálinkát töltött Andráséknak.
– Egészségetekre, főnök! – mondta, miután végzett a pálinka kitöltésével.
Koccintottak és felhajtották a pálinkát.
András felállt és a dobogóhoz ment. Kért egy mikrofont és kis figyelmet kért a jelenlevőktől. Az étteremben a elült a zsongás. András belekezdett rövid mondókájába.
– Kedves vendégeink! Úgy gondolom sokan ismernek önök közül engem. A történetemet is ismerik a szerelmemmel, Vikivel. Ez a történet 23-án este váratlan fordulatot vett. Véletlenül sikerült megtalálnom rég elveszettnek hitt szeretteimet. Engedjék meg, hogy bemutassam jövendőbeli feleségemet Vikit. Valamint leendő anyósomat Vikimamát! – mutatott Vikiék felé.
A vendégek felállva tapsoltak.
– De még nincs vége! – szólalt meg András, amikor a taps elült. Akkor, 23-án megtaláltam leendő anyósomat. Régi szerelmemmel néhány nappal később találkoztam. Vikit, a jövő hónapban elveszem feleségül! És nemrég az is kiderül, hogy apa lettem! Van egy lányom!
Minden pillantás kisVikire szegeződött. KisViki felállt és elindult a dobogó felé, kezében két pezsgőspohárral.
– Mindenkinek azt kívánom, hogy érezze jól magát ma este. Én ebben példát fogok mutatni!
KisViki odaért apjához és az egyik pezsgőspoharat a kezébe adta.
– Mindannyiunk kedves egészségére! – emelte poharát András, és miközben kiitta pezsgőjét átölelte a lányát.
Miközben a zenekar el kezdett játszani többen odamentek hozzájuk gratulálni.
* * *
Az est többi része is jól sikerült. A vacsora finom volt. Mindenki jól szórakozott. KisViki még táncolt is. Nem is egyszer. A város, itt szilveszterező fiataljai sorban kérték fel. András büszke volt a lányára.
Elérkezett az éjfél. A tizenkét gongütés után a Himnuszt állva hallgatta végig mindenki. András és Viki álltak középen. Vikimama a lánya mellett, kisViki újdonsült apja mellett állt.
Amikor a Himnusz hangjai elhaltak az egész étterem nagy ovációban tört ki. Szerpentin és konfetti dobálás, trombita „hangverseny”, és természetesen a pezsgősdugók durranása színesítette a nagy kavalkádot.
A zenekar keringőt kezdett játszani.
– Szabad egy táncra, kisasszony? – állt kisViki elé, András.
KisViki kérdőn nézett anyjára.
– Menj csak kislányom – nevetett Viki.
Andrásnak nem sok időt hagytak, hogy lányával táncoljon, hamar lekérték tőle kisVikit.
Visszament az asztalhoz és megállt Viki előtt.
– Szabad egy táncra, drága? – kérdezte Vikitől.
Viki felállt és András jobbján elvonultak a táncparkett felé.
Gyönyörű nap ez a mai – gondolta tánc közben András. Megtalálta szerelmét, megtalálta a boldogságot! Gondolatai azon a szilveszteren jártak amit Vikivel még együtt töltöttek. Akkor a kislány elsírta magát. De nocsak, Viki most is mintha könnyezne. Jobban magához ölelte Vikit és fülébe csak annyit súgott:
– Ne sírj te buta! Nagyon szeretlek!
– Tudom, Andriskám, érzem! – súgta Viki András fülébe.
És a zene ritmusára csak pörögtek tovább.
Annyi év után megtalálták egymást.
Megtalálták a boldogságukat!
Vége
Hírek
- Hirdetés2011-08-18 08:44:55